Edmond Rostand

Edmond Rostand

(6 idézet)

1868. április 1. — 1918. december 2.
francia költő és drámaíró

Figyelés

Könyvek

Szerelmemet halkan ringatta lelkem,
S e lágy bölcsőben vad szörnyet neveltem!

Egy csók! S ettől félni kell?
Eskű, amit közelről súgok el.
Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n,
Amit szerelmünk írogat. Kicsiny,
Kedves titok, amit a fül helyett
A szájnak gyón alázatos fejed.
Egy percbe zárt öröklét, mely csodás
Halk hangot ád, mint méhe-zummogás.
Szent áldozás, mely rózsaízű. Hő
Szívünk illatja, szánkon lebegő.
S míg két tüzes csók egymásnak felelget:
Az ajkak szélén ízleljük a lelket!

Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

"Elesni a dicsőség mezején,
Szívemben méltó ellenfél vasával!"
Erről beszéltem, ábrándoztam én,
De hát halálom életemre rávall!
(...)
Jó!... A szerencse mindétig került.
Még a halálom, az sem sikerült.

Ím földi pályám képe:
Míg lenn maradtam a sötétben, hátul,
Mások kúsztak föl... A gyönyör, az élet,
A hír hő csókja mindig másoké lett!
De most, hogy vár az éjek-éje rám,
Megnyugszom benne.

Egy szóval: csúszó inda-szerepet
Nem vállalok halálomig!... Lehet:
Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
De egyedül növök, ha már magasra nem!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom