Elif Safak

Elif Safak

(42 idézet)

1971. október 25. —
török származású írónő

Figyelés

Könyvek

Az életben két áldás létezik: a könyvek és a barátok. (...) Fordított arányban kell őket birtokolni: sok könyvet és kevés barátot.

A Teremtő jelen van minden emberben. Akár patkolókovácsról legyen szó, akár pasáról, ugyanazon az éltető elemen osztozunk. (...) Mert nem csak Isten hasonmásai vagyunk, hanem bennünk lakozik az ő isteni lényege is.

Amikor meghalunk, a lelkünk egyik testből a másikba költözik. Ezért a halál voltaképpen nem is létezik. Nincs menny, amire várjunk, és nincs pokol, amitől rettegjünk.

Az igazság olyan, mint egy lepke. Egyik virágról a másikra száll. Lepkehálóval a kezedben kergetheted. Ha sikerül elfognod, boldog leszel. A lepke viszont nem fog sokáig életben maradni. Az igazság rendkívül kényes és illékony dolog.

Bár jobban hasonlítanának az emberek az állatokra, nem foglalkoznának annyit a múlttal és a jövővel, nem lennének olyan álságosak és színlelők, mert akkor ez a világ is békésebb és talán sokkalta boldogabb hely lehetne.

A tudatlan emberek azt hiszik, azért jöttünk a világra, hogy harcoljunk, háborúzzunk, párosodjunk, és utódokat nemzzünk. Nem! Az a mi feladatunk, hogy gyarapítsuk a tudásunkat. Ezért jöttünk a világra.

Tetteink és szavaink révén jutunk egyre feljebb, illetve szintén csak tetteink és szavaink miatt zuhanunk a mélybe.

Akinek könyvtára van, annak ezer tanítómestere van.

Ha megtanulsz egy idegen nyelvet, hatalmas vár kulcsát kapod a kezedbe. Csakis rajtad múlik, hogy mi mindent találsz odabent.

Amikor az ember sírni kezd, a nevek szavakra, a szavak szótagokra, a szótagok betűkre bomlanak, és a világ abban a pillanatban összeomlik, abban a pillanatban véget ér, a lét és a nemlét egyetlen porfelhőben összekeveredik egymással.

A nő olyan, mint a gyöngy. (...) Néha évekig, néha egy egész életen át egy osztrigában rejtőzik. De amint egyszer napfényre kerül, gyorsan elfelejti a múltját. Amennyire rejtőzködött a múltban, annyira meg akarja magát mutatni; amennyire zárkózott volt, annyira ki akar majd nyílni. És amikor eljön ez a pillanat, már senki nem tarthatja vissza. Ő maga sem.

Néha minden olyan színes, olyan harsány, mintha egy határtalan képzelőerejű gyermek festékeivel festették volna, de a kép közepén vagy a szélén mindig megjelenik egy apró sötét folt.

Minden szó, amit mondasz,
Visszhangra lel benned
És a szívedben is!

Ha elveszítünk egy szeretett lényt, lelkünk egy része is meghal vele. Ilyenkor keserű magány kerít minket a hatalmába, mintha elhagyatott házba kerülnénk, és hiányérzetünk támad. Titokként őrizzük magunkban eltávozott szerettünk hiányát. Ez olyan seb, amely nem enyhül az idő múlásával, mindig újra meg újra felszakad. Olyan seb, amely még akkor is vérzik, miután begyógyul. Az ember azt hiszi, hogy többé nem tud majd nevetni, hogy soha nem lesz könnyű a szíve. Az élet folyása megváltozik. Olyan, mintha a sötétben tapogatózva araszolnánk előre, és közben nem látnánk, mi van előttünk, és nem tudnánk, merre haladunk.

Minden igaz szerelem nem remélt változásokat hoz. A szerelem egyfajta időszámítás. Ha a "szerelem előtt", és a "szerelem után" ugyanazok az emberek maradunk, az azt jelenti, hogy nem szerettünk igazán. Ha szeretsz valakit, a legnagyobb dolog, amit megtehetsz érte, hogy megváltozol!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom