Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők

Ellen De Visser

(42 idézet)

holland újságírónő

Figyelés

Könyvek

A beteg nem a miénk, a beteg saját maga, aki nem mindig szeretné azt, hogy megtegyünk érte mindent, amit tudunk.

Az egészségügyi ellátás csodálatos szakma azoknak, akik szívesen segítenek másokon, de létezik árnyoldala is. Rohansz, vigasztalsz, fontosak számodra a betegek, gyakran még munkaidőn kívül is beugrasz hozzájuk, de nem mindenki értékeli a jó szándékot.

Amikor orvosként kezdesz dolgozni, még azt hiszed, sok mindent meg tudsz változtatni a beteg emberek életében, hogy a kezeléseddel, a tablettákkal, a műtétekkel mindent elérhetsz, és ez az, ami számít. Majd eljön az a pillanat, amikor egy csapásra világossá válik, hogy nem vagy mindenható, egyáltalán nem tudsz mindent, amit szeretnél, és hogy néha tehetetlen vagy. (...) Rendelkezésünkre áll az összes technikai eszköz, hogy segítsünk a betegeken, és sok mindent el is érhetünk vele, de az élet néha váratlanul győzedelmeskedik, néha pedig hirtelen kicsúszik a kezünk közül.

Istené az utolsó szó az életről. Az a helyes, ha szerényen ítéljük meg, hogyan tudunk ehhez hozzájárulni.

Nem tudunk meggyógyítani egy értelmi sérültet, de megpróbálhatjuk enyhíteni azokat a panaszokat, melyek a fogyatékosságából erednek.

Manapság gyakran gondolják úgy a betegek, hogy önállóak, maguk is tudnak dönteni. De ez tényleg így van? (...) Nincs semmilyen információ arról, hova forduljanak a betegek; a kórházak és a legjobb orvosok ranglistája pedig butaság. Az orvosoknak segíteniük kellene a betegeknek, hogy megtalálják az utat a megfelelő szakemberhez, de ez csak akkor lehetséges, ha bizalmi kapcsolat alakul ki közöttük.

Olyan könnyen mondjuk ki: ha lebénulok, vagy ha rosszabbodik az állapotom, akkor már nem akarok többé élni, de legtöbbször egészségesen húzzuk meg ezt a határt. (...) Csak akkor láthatjuk, meddig szeretnénk elmenni, amikor megtörténik velünk az, amitől előtte annyira féltünk. Ha pedig végül eljön az idő, akkor ez a határ kitolódik.

Az, ami számunkra már semmit nem jelent, egy beteg ember számára az egész világot jelentheti.

Mindennap újra és újra át kell gondolnunk, van-e értelme annak, amit teszünk. A jó orvos nemcsak azt tudja, hogy mikor kell elkezdeni a kezelést, hanem azt is, mikor és hogyan hagyja azt abba. (...) Néha az is jó választás lehet, ha nem teszünk semmit.

Orvosként szívesen teszünk jót, de a meggyőződést nem a tankönyvekből szeretnénk megkapni, a betegektől kell jönnie a megerősítésnek.

Az irányelvek és a protokollok nélkülözhetetlenek, mert fogódzót és iránymutatást adnak az orvosoknak a munkájuk során, világosan leírják, hogyan kell eljárni. Azonban vigyázni kell arra, hogy ezek a szabályok ne korlátozzanak minket annyira, hogy akadályozzák a megfelelő ellátást. (...) Mindig a beteget kell szem előtt tartani, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy orvosként néha le kell térni a járt útról. A protokollok alapját az átlagok képezik, azért készülnek, hogy ne bukjunk meg, nem pedig azért, hogy elérjük a tökéletest. Azzal csak átlagos ellátást nyújtunk, nem pedig kimagaslót. Ez utóbbira csak akkor kerülhet sor, ha őszintén és elfogulatlanul figyelünk a betegre.

Olyan intenzív a kapcsolatunk az emberekkel életük egy rendkívüli, érzelmileg gyakran feszült periódusában, hogy nem is lehet másként, mint hogy részt veszünk az életükben, illetve elgondolkodunk azokon, amiket közölnek velünk. Minden, amit a betegektől tanulunk, formál minket, orvosokat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom