Ernest Hemingway

A szerencse mindenféle alakot ölthet, és ki ismeri fel, ha szembetalálja magát vele?

Tulajdonképpen nem is érdemes mással törődni, csak a célszerűséggel.

Ha az ember kimondja, amit nagyon szeretne, akkor könnyen füstbe mehet az egész.

Nagyon fontos, hogy az írónak legyen egy bombabiztos, beépített szardetektora.

A világ megtör mindenkit, ám a töréspontokon erősödik, aki állja.

Örülök, hogy nem kell azon igyekeznünk, hogy megöljük a csillagokat.

Nincs semmi nemes abban, hogy a társad fölé emelkedsz; az igazán nemes tett az, ha saját korábbi éned fölé emelkedsz.

Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.

Minden gondolkodó elme istentagadó.

Mindenkinek igaza van, míg be nem bizonyosodott, hogy téved.

- Mondd, mi lesz azokkal, akik szeretik egymást?
- Azt hiszem, az övék, amijük van, akármi legyen az, és szerencsésebbek, mint bárki más. Aztán egyikük egyszer s mindenkorra megkapja osztályrészéül az ürességet.

- Hát nem jobb érzés, hogy szeret valaki?
- De. (...) Úgy érzem magam, mintha kitettek volna egy csupasz hegyre, a talaj sziklás ahhoz, hogy beáshatnám magam, összefüggő szikla, sehol egy kiszögellés vagy huppanó, aztán már nem is vagyok meztelen, hanem páncél véd.

Nem szabad olyan fene nagy dolgokat kívánnunk. (...) Hisz mindig ki vagyunk téve annak, hogy megkapjuk.

Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni. (...) Bár sok helyt jobb ész nélkül lehasalni, ha az ember szeretné a bőrét megmenteni.

- Ön mit tart a legtöbbre?
- Valakit, akit szeretek.
- Én is így vagyok vele. De hát ez nem bölcsesség. Az életet sokra becsüli?
- Sokra.
- Én is. Mert nincs más semmim.