Francois de La Rochefoucauld

Ha önmagunkban nem találunk nyugalmat, fölösleges a nyugalmat másutt keresnünk.

A szerelemhez legpontosabban illő hasonlat a lázé, hiszen egyik fölött sincsen hatalmunk - sem a hevességét, sem a tartósságát illetően.

Mások hiúsága azért tűrhetetlen a számunkra, mert sérti a sajátunkat.

Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.

Könnyebb általánosságban ismerni az embert, mint egy bizonyos embert megismerni.

Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük.

Akkor a legnehezebb természetesnek lennünk, ha annak akarunk látszani.

Az igazi szerelem olyan, akár a szellemjárás: mindenki beszél róla, de csak nagyon kevesen látták.

A szeretők, bármennyit vannak is együtt, sohasem unatkoznak, mert folyton csak önmagukról beszélnek.

Legtöbb asszony inkább gyöngeségből, mint szenvedélyből adja meg magát; ezért van az, hogy a vállalkozó szellemű férfiak jobban boldogulnak, mint mások, ha nem is méltóbbak a szerelemre.

Nagyon nehéz szakítani egymással, amikor már nem szeretjük egymást.

A szenvedélyekben mindig van valami igazságtalan és önérdekű, emiatt veszélyes követni őket, s amikor a legértelmesebbnek látszanak, épp akkor kell a legjobban óvakodnunk tőlük.

A szerelemben az a gyönyörűség, hogy szeretünk. Jobban boldogít minket a bennünk égő szenvedély, mint az, amelyet másban gyújtunk.

Nehéz szeretnünk azokat, akiket nem becsülünk, de nem kevésbé nehéz szeretnünk azokat, akiket magunknál sokkal többre becsülünk.

Barátságban és szerelemben egyaránt gyakran boldogabbá teszi az embert az, amit nem tud, mint amit igen.