Für Anikó

(14 idézet)

1964. február 27. —
magyar színésznő

Figyelés

Mi kell még az eszméléshez, hogy az összes korallzátony elpusztuljon, és minden hal gyomrában legyen több kiló műanyag? Ha már önzők vagyunk és telhetetlenek, legalább a saját rovásunkra ne legyünk azok, mert már nincs sok dobásunk.

Egy egészséges diák eleve utálja, ha valami kötelező.

Legyen szó éneklésről, mosogatásról vagy éppen szerepekről, egyedül abból csinálok hiúsági kérdést, hogy jól végezzem a dolgomat.

Az emberben, amíg nem lesz szülő, egy csomó ajtó csukva van, amiket az a kis lény nyit ki, az a semmihez sem hasonlítható összetartozás és kapcsolat.

Attól nekem nem lesz sem jobb, sem rosszabb, hogy tudok minden eseményről a világban, ha tenni úgysem tudok érte vagy ellene.

Szokták mondani, hogy felgyorsult a világ, de igazából nem a világ, hanem mi, emberek, pontosabban a pénz gyorsította fel – mi pedig hagyjuk magunkat az orrunknál fogva vezetni szép pórázokon, miközben észre sem vesszük, hogy a fogyasztói társadalom csapdáiban vergődünk, különféle csilivili státusszimbólumok rabjaként.

Semmi más nem marad meg számunkra az élményeinken kívül, a tárgyak másodlagosak.

A szerelem életfogytig tart, ebben minden benne van. De csak ha azzal vagy együtt, aki a másik feled. Hiszen akkor folyton inspiráljátok egymást, folyton találsz a másikban valami újat, izgalmasat. Mert az igazán nagy kaland az, amikor egy emberrel éled végig az életed.

Ahhoz, hogy az ember valamit jól meglásson, belásson, feltérképezzen, felismerje az összefüggéseit, ahhoz el kell távolodnia attól. Erre szükség van ahhoz, hogy megértsük önmagunkat.

Éppen a színpadon a legőszintébb az ember, mert esszenciálisan hozza ki magából azokat az érzéseket, amelyek egyébként is benne vannak. A színpadon nem színlelsz, hanem minden meg is történik veled az alatt a két és fél, három óra alatt, ameddig az előadás tart. Ha csak úgy teszel, mintha megtörténne, akkor régen rossz...

Minden örömforrást ki kell használni, ugyanakkor nincs értelme habzsolni az örömöket. (...) A soknál több az elég, és az elég az olykor lehet egy is!

Az élet mindig a hétköznapokon múlik. Szépek az ünnepek, jó várni őket, jó a vakáció, a szabadidő, de az élet a hétköznapok szépen csinálásából áll. És ez a legnehezebb.

A külső tények ott vannak, azokat nem változtathatod meg... De ahogy te viszonyulsz az életedhez, a mindennapokhoz, az már rajtad múlik.

Azt gondolom, ha az élet úgy kívánja, az árral szemben is lehet úszni.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom