Füst Milán

Füst Milán

(88 idézet)

1888. július 17. — 1967. július 26.
magyar író és költő

Figyelés

Könyvek

S itt a karácsony, no lám, igen itt van. S az bizony nem a lelket emésztő keménység, sem a szigorúság, hanem a boldogság ideje a szívnek és a szájnak. Oh te kemény apostol, bizony mondom, ez a nagy napoknak minden titka. Mintha egy kis időre elengednénk e meghajszolt világ rettenetes gyeplőit, s nagy csend állna meg feletted a levegőben, s fejed felett kigyúlnának újra régi csillagaid, amelyeket úgy megcsodáltál valamikor... S azért oly szépek, mondom, mert lihegve megálltál s íme észreveszed őket újra.

A múlttal foglalkozó reménytelen képzelgés különösen jellemzi az emberi lényt - az, hogy kijavítja élményeit. Csodálatosképpen nem tud belenyugodni abba, hogy ami megtörtént, végleges és ki nem javítható.

Mért is voltam ilyen? Kábultság ez rajtam, vagy mi az ördög? Nem fognak az érzékeim? Mert mégiscsak különös, hogy így eleresztek valamit, ami már ott van a kezem közt. Hogy így eleresztem a madarat, mintha laza volnék, vagy nem volna jellem a szívemben.

A természet durva adagokban lökte belénk indulatainkat, vágyainkat, s mintha kíváncsian figyelné, hogy mire megyünk vele segítség nélkül.

Mire törekszik az állam? - Hogy lehetőleg rend legyen - akármilyen áron -, hogy rá lehessen mondani valamire, ami csak látszat, hogy az rend.

A házasság csak keveseknek való - mondják annak bírálói -, mert arra csak kevesen alkalmasok, hogy egyvalaki mellett egy egész életen át híven kitartsanak... csak kevés olyan ember van, aki bele ne fáradna, halálosan bele ne unna e reákényszerített együttélésbe. Embertelenség tehát egy egész társadalomtól s annak minden tagjától azt követelnünk, amire csak egyes különös hajlandóságú tagjai volnának képesek.

Szelíd fény vagyok annak, aki nem gyötör, de gyilkos sugár annak, aki megbánt.

Azt hiszem; az ember részéről a legnagyobb lemondás az, hogy a dolgok megfejtéséről végképpen le tud mondani s mégis hajlandó arra, hogy tovább gondolkozzék.

Élni: ez állandóan veszélyeztetett harmónia, s hogy veszélyeztetve van: ez a szépsége.

Ne fogd rövid kötélre az embereket, - hosszú pórázon tartsd meg őket - s akkor szeretni fognak. Ha hagyod őket élni, nem vagy féltékeny szenvedélyeikre, nem kívánod őket a magad számára lefoglalni egészen, - akkor hálásak lesznek.

Minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tetszik legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad.

Bűn nélkül élni? Lehet bűn nélkül élni? Az nem is élet. Ezt még némely keresztény szentek is sejtették.

Nincsen reménytelenebb dolog az emlékeknél. Némely rossz emlékek olyanok, mint az Erinniszek. Vértszívó madarak karmokkal s halálra üldözik áldozatukat. Annak nincs tőlük többé szabadulása.

A szerelem szenzációkat vár s abban van is része, - de vajon sokáig-e? Ez annál kevésbé elképzelhető, mert hisz ez a fogalom, hogy szenzáció, magában rejti rövidéletűségét, - nincs igazam? Vajon lehet-e valami szenzáció ötven évig?

Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy elfelejtenek minket, mielőtt még emlékeztek volna ránk.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom