Grace klinika

Újrakezdhetünk minden nap, van második esély, hogy azok legyünk, akik akarunk. Magunk mögött hagyhatjuk a múltat, vagy tanulhatunk belőle, és megbecsülhetjük. Dönthetünk úgy, hogy sosincs túl késő változtatni.

Minden nap, amikor felkelsz, és a tested még mozog, az egy jó nap. Elölről kezdheted, elfelejtheted a múltbéli hibáidat.

Szeretet, elfogadás és feltétel nélküli szerelem. Mind akarjuk, mind keressük. De ha megtaláljuk, az már félelmetes. Mert ahogy megtaláltuk, nagyon könnyen el is tűnhet. És aztán ottmaradunk a hidegben, egyedül.

Ne hagyd, hogy a félelem elhallgattasson. Van hangod, szóval hallasd is, szólalj fel, emeld fel a kezedet, kiáltsd a válaszokat, hallasd magad. Kerül, amibe kerül, találd meg a hangod. És ha megteszed, töltsd ki azt az átkozott csendet vele.

A megbocsátás hatalmas dolog. Nem csak a másik fél számára jó érzés. hanem téged is gyógyít.

Néhány dolog egyszerűen a te hibád. Elrontasz néhány dolgot, amit nem vonhatsz vissza, mindegy, hogy mennyire szeretnéd. Néhány dologért életed végéig fizetned kell.

Olyan vagy, mint a levegő. Mintha megmentenél a fulladástól.

- Nem tudok nélküled élni, nem akarok nélküled élni, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ezt bebizonyítsam.
- Én tudok nélküled élni, de nem akarok, soha többé nem akarok.

Ahhoz, hogy emlékezzenek ránk, ahhoz, hogy valami fontosat hagyjunk magunk után, el kell mennünk.

Azt mondják, az emlékek elnyomhatóak. De az is lehet, hogy csak elraktározzuk őket valahol máshol. Mert mindegy, hogy mennyire fájdalmasak, nincsen nálunk értékesebb. Az életünk legalább annyira a kudarcainkra épül, mint amennyire a sikereinkre. Ezek tesznek azzá, amik vagyunk.

Nem mindig rossz dolog elveszni. Néha muszáj elvesznünk, hogy megtaláljuk egymást, és néha csak azért találjuk meg egymást, hogy újra teljesen elvesszünk.

Megesik, hogy jót akarunk és fogalmunk sincs, hogy még több fájdalmat okozunk.

Sokkal szebb a világ, ha te is velem vagy.

Mind meghalunk és nem tőlünk függ hogyan és mikor, de azt eldönthetjük, hogyan éljünk. Tegyük ezt, döntsünk, ilyen életet akarunk élni? Ezt az embert akarjuk szeretni? Ez a legjobb formánk? Lehetünk erősebbek? Kedvesebbek? Együtt érzőbbek? Döntsünk, belégzés, kilégzés, és döntsünk.

Minden vallásnak, minden országnak, minden kultúrának, a halál mindenkinek mást jelent. Máshogy tisztelgünk a halottak előtt, máshogy gyászolunk. Máshogy lépünk tovább. Lehet, nem vagyok szakértő, de van tapasztalom az emberek elvesztésében.