Halott Pénz

A félig elmondott titkok között
A hazugság mindig megmarad.

Szívedből minden kell,
Minden apró életjel.

Az Isten tudja, sosem sírtam,
De most sírok, de most sírok.
Az Isten adta a mosolyunkat,
Aki látja, tudja, hogy miért.

Nem beszélnek a néma ráncok,
Összecsuklik majd a bánatom.
Kevés dolgot hagyok hátra,
Kevés dolgot szerettem én igazán.

Bármit adtál, mindig eltettem,
bármit kértél, mindig megtettem neked,
mert csak te tudtál úgy nézni rám,
hogy megértettem én is az életet.

Én ott leszek, mikor feladnád,
Amikor a fejedet lehajtanád,
Én már nem hagylak el, mert az életem
Összenőtt veled teljesen.

Keressük az értelmet,
akkor is, ha nincs,
Nem csilloghat minden,
nem minden egy kincs,
Nem kell nekem rabszolga,
de annál jobban társ,
Azt hiszem, hogy megvan,
érzem, nem vitás.

Éreznem kell még hogy vár rám,
Egy könnycseppé válik a látvány,
Mikor meglátom az otthonomat,
Tudom, mért vágytam haza.

Sok év már eltelt, most jövök rá,
most növök fel, és most esik le,
már soha nem találok olyat, mint te,
cseréltem az autóm egy biciklire.
Mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül,
a szél is elkerül, a fülemet fújja,
és ugyanazt a dallamot suttogja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.

Az "éljünk a mának" csak holnap lesz.
Aki miattam perceket, órákat számol,
Én feljövök érte a síri világból.
(...)
Ki kötözi be a szíven a sebeket?
Az ép ész is miattad jelentett beteget.
Pam-pam, csak lüktet a vér.
Az ember ilyen: elcsügged, ha fél.
Ez van, haver, ezt dobta a gép,
A fájdalom megszűnt, eldobva a cél.

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis Pécsen hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem értem mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,
de ugyanúgy harcolok érted!

Ha még nem szólt a gong, még nem gyűrt le a gond,
de a hangok belül azt súgják, a kétség beosont.

Egy hajszál is okozott már károkat,
van olyan száj, amire kell lakat, mert
a hiba csak hiba, a hülye csak hülye,
ez a játék nem frachise, mindig más a menüje.

Ha túl hangos vagy facebookon
elveszel a magányodba` félúton
nem ér utol senki már
a túloldalon semmi vár
a reality túl sivár
feldarabol a hétköznap úgy mint egy sushi bár.

Minden hibám nektek adom,
Van egy pár, inkább egy halom.
Minden ölelés, minden bánat
Otthont talál most majd nálad.

A zár közös még, de a kulcs már nem,
valakivel lennél, de nem velem.
Még nevetnénk egyet, de nem tudunk,
miért villan a vaku, mikor elfutunk?
Most menekülj el, amíg elbújok,
most menekülj, mert én nem tudok.