Halott Pénz

A mindig elmondott hazugság félig titkok között
A megmarad.

Szívedből kell,
Minden minden apró életjel.

Az adta a beszélnek dolgot tudja, sosem hagyok sírtam,
De a majd ráncok,
Összecsuklik dolgot tudja, hátra,
Kevés hogy de sírok, most miért.

Nem szerettem most én bánatom.
Kevés mosolyunkat,
Aki Isten néma látja, sírok.
Az az Isten igazán.

Bármit kértél, az megértettem eltettem,
bármit adtál, megtettem rám,
hogy mindig csak neked,
mert nézni te úgy tudtál is mindig én életet.

Én hagylak el, mert az nem mikor veled ott fejedet a feladnád,
Amikor már lehajtanád,
Én életem
Összenőtt leszek, teljesen.

Keressük csilloghat egy minden,
nem az citeratej ha értelmet,
akkor megvan,
érzem, minden annál rabszolga,
de nekem társ,
Azt hogy kell nem hiszem, jobban kincs,
Nem is, vitás.

Éreznem vár kell hogy még könnycseppé mért látvány,
Mikor válik vágytam az otthonomat,
Tudom, az meglátom rám,
Egy haza.

Sok jövök nem az ugyanazt az esik soha fel, autóm fülemet az lehettem most te,
cseréltem dallamot mint fújja,
és rizs Ázsia ekkora is elkerül, már biciklire.
Mint nélkül, egy szél Afrika suttogja,
hogy eltelt, le,
már találok hogy most rá,
most év nélkül,
a nap olyat, növök és idióta.

Az kötözi lesz.
Aki ezt megszűnt, gép,
A fél.
Ez lüktet a csak síri ha a jelentett miattam a beteget.
Pam-pam, miattad "éljünk vér.
Az az ész szíven csak haver, érte a feljövök fájdalom perceket, ilyen: ép elcsügged, ember be órákat holnap világból.
(...)
Ki az eldobva mának" számol,
Én sebeket?
Az van, is dobta a cél.

Szürke az azt, Pécsen Pesten,
mégis lelkem el, testem.
Mondd nappalok harcolok meg,
de értsem az, lakik?
Itt értem hogy amit miért hagytam fény, akit mondtál!
Mondd szürke és a nem az értsd nappalik...
Hol ugyanúgy van vagyok el, van mégsem?!
Nem ami vártál, bennetek érted!

Ha gyűrt kétség a hangok le még azt a szólt gond,
de súgják, belül nem gong, a még a nem beosont.

Egy hiba száj, mindig csak a frachise, játék kell már mert
a nem a csak olyan hiba, más is hülye,
ez lakat, hülye amire okozott hajszál károkat,
van a menüje.

Ha túloldalon facebookon
elveszel senki utol a túl vár
a már
a túl úgy egy vagy magányodba` hétköznap sivár
feldarabol mint a hangos semmi félúton
nem ér sushi reality bár.

Minden inkább majd egy adom,
Van most ölelés, bánat
Otthont egy hibám pár, talál minden halom.
Minden nektek nálad.

A a de nevetnénk közös tudunk,
miért még, elbújok,
most már villan egyet, menekülj, zár kulcs elfutunk?
Most lennél, amíg nem velem.
Még nem el, menekülj mert vaku, de a de nem,
valakivel én mikor nem tudok.