Halott Pénz

Sok év már eltelt, most jövök rá,
most növök fel, és most esik le,
már soha nem találok olyat, mint te,
cseréltem az autóm egy biciklire.
Mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül,
a szél is elkerül, a fülemet fújja,
és ugyanazt a dallamot suttogja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.

Az "éljünk a mának" csak holnap lesz.
Aki miattam perceket, órákat számol,
Én feljövök érte a síri világból.
(...)
Ki kötözi be a szíven a sebeket?
Az ép ész is miattad jelentett beteget.
Pam-pam, csak lüktet a vér.
Az ember ilyen: elcsügged, ha fél.
Ez van, haver, ezt dobta a gép,
A fájdalom megszűnt, eldobva a cél.

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis Pécsen hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem értem mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,
de ugyanúgy harcolok érted!

Ha még nem szólt a gong, még nem gyűrt le a gond,
de a hangok belül azt súgják, a kétség beosont.

Egy hajszál is okozott már károkat,
van olyan száj, amire kell lakat, mert
a hiba csak hiba, a hülye csak hülye,
ez a játék nem frachise, mindig más a menüje.

Ha túl hangos vagy facebookon
elveszel a magányodba` félúton
nem ér utol senki már
a túloldalon semmi vár
a reality túl sivár
feldarabol a hétköznap úgy mint egy sushi bár.

Minden hibám nektek adom,
Van egy pár, inkább egy halom.
Minden ölelés, minden bánat
Otthont talál most majd nálad.

A zár közös még, de a kulcs már nem,
valakivel lennél, de nem velem.
Még nevetnénk egyet, de nem tudunk,
miért villan a vaku, mikor elfutunk?
Most menekülj el, amíg elbújok,
most menekülj, mert én nem tudok.

Az ágy közös még, de az agy már nem,
ha jobbra mennék, te arra nem.
Már más érdekel, már mást néznék,
már máshogy érzek, már másképp, rég,
Pedig nem hibáztunk, csak valahogy elmúlt,
egymás mellett, valami elmúlt.

Tettem, amit tettem, hittem, amit hittem,
ha nem volt, aki vigyen, hát magamat vittem.

Megöregszünk majd,
és abban az lesz a szép,
akiket régóta vártunk, már
megjöttek rég.

A külső belső nélkül nem sok,
smárolni lehet, de az nem csók.
Szeresd azt, aki valamivel megfog,
a szexben az ölelés a legjobb.

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.

Egy csókkal a bánatom szántod fel,
a szívünket ma este cseréljük el,
vagy hitelre megkapod alacsony kamatra, az enyém, ha kell.

Van, akitől menekülök, valakihez futok én,
Van, akihez ledőlnék már egy kanapén,
Van, akitől félek, pedig szerettem az elején,
Kötődnék már valakihez úgy, mint a kollagén.