Háy János

Háy János

(39 idézet)

1960. április 1. —
magyar író, költő és képzőművész

Figyelés

Könyvek

A versírás, talán furcsa, merthogy relatíve rövid formáról van szó, mégis rettenetesen időigényes, s ráadásul erőből, meg igyekezetből, meg szakmai tudásból nem megy. Ki kell várni, hogy jöjjön. S bár igyekszik az ember beüzemelni a belső motort, s padlógázzal nekihajtani a világnak, de ez a motor csak akkor indul el, ha kedve van hozzá. Egészen furcsa, hogy néha olyan, hogy számolatlan potyognak ki belőlem a versdarabok, néha meg mint egy kiszáradt kút.

Azt hiszem, rettenetesen fontos, hogy meddig terjed a saját énünk, és mikor lógunk a másikba, illetve mikor lóg a másik belénk. Hogy meg tudjuk-e teremteni a másiktól való függetlenség és a vele való feloldódás törékeny egyensúlyát. Mert egyszerre szeretnénk megszűnni a másikban, elveszíteni az éntudatunkat, s egyszerre szeretnénk menekülni tőle, hogy ne nyelje le azt, akik vagyunk.

Van olyan évszám, amikor már nem tudunk korrigálni, mert nincs rá idő.

Óvd te is ezt az érzést, mert túl
érzékeny ilyenkor minden, s egy rossz
mozdulattal végzetes hibát követhetünk el,
s csak évekkel később, mikor már régen elveszett,
derül ki, hogy mennyire nem kellett volna
elutasítani egy találkozót például, mennyire
nem kellett volna azt a rossz mondatot
megírni sms-ben, de akkor már késő.

Rossz nélküled, vagy más
megfogalmazásban, csak veled jó.

Áll a világ, csak
a szivem lohol utánad,
percenként száztizet ver,
s nincsen, mondtam
az orvosnak, ember,
aki ezt bírja.

Szeretem, szeret és hiába,
figyelni kell egy csomó másra,
S ha az érzés utat enged,
valami érdek fellép
az érzés ellen.

Légy hóhéra önmagadnak,
hisz nem élsz másért és
mások sem élnek érted.
Önmagadnak vagy
haszontalan nehezéke.

A test is csal (...),
az időt megveszi csellel,
hogy jobban látszódjon,
a lélek mit veszít el.

Szerintem nincs,
ha van, nem látszik,
ha látszik, nem isten.

A nyelvismeret önismeret és világismeret.

Globalizált világban élünk, ebben a világban kéne látnunk Magyarország és Európa helyét. Ehelyett Magyarország és jószerével Európa is a saját vackába menekült. Amit nem látok, az nincs is, mondják oly sokan, és örömmel vásárolják a keleti rabszolgamunkával előállított olcsó árut, hogy kicsit demagóg is legyek.

Utazni olyan, hogy az különleges. Az ágy és a konyha között ritkán történik megrendítő esemény, bár nem lehetetlen, mindenesetre biztos nem visznek be a rendőrök, mint vittek Lengyelországban, vagy nem indítanak eljárást ellened, mert nem engedélyezett tüntetésen veszel részt, mint történt Svájcban, nem akarnak megölni, mint akartak Oroszországban, nem látsz tengert és hatalmas hegyeket, szokatlan embereket és épületeket, nem caplat át az úton előtted egy rénszarvas, legfeljebb a gyereked vagy a feleséged.

A mindennapiságból való kikerülés meglöki az ember agyát, nem megvilágosul, ezt hagyjuk meg a metatérben utazgató ezoterikusoknak, hanem világosabban lát dolgokat és problémákat. A bőrödön érezni a szegénységet más, mint a Spektrum tévén nézni, a moszkvai mágnások elsuhanó autóit látni más, mint olvasni róluk a hírekben, Párizs gettónegyedeiben járva pedig szinte tapinthatóvá válik, mit jelent a modern kori népvándorlás. A helyváltoztatás kizökkent a megszokott köreidből, nem csak testben, gondolkodásban is.

Gyere, hajolj fölém,
fogd ki a lélekből a testet,
vedd magadhoz azt, ami
belőlem állat vagy ember.
Hadd mozduljon el
a szép fogoly,
hadd keressen új cellát
magának a szívedben.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ