Henry Wadsworth Longfellow

Henry Wadsworth Longfellow

(11 idézet)

1807. február 27. — 1882. március 24.
amerikai író és költő

Figyelés

Minden embert bánt valami, amit titkol a világ elől és gyakran megbélyegezzük azzal, hogy rideg, pedig csak szomorú.

Fél életem oda, s év év után
Hogy szökjön el, hagytam: ifjúkorom
Álma, dalokból épített torony,
Büszke, magas - ábránd maradt csupán.
Nem tunyaság, nem szenvedély nyomán
Támadt vad nyugtalanság, víg napok,
Hanem bú s gond volt, ami nem hagyott
Megtenni azt, mi így előttem áll.

Ha beláthatnánk ellenségeink lelkébe, annyi szomorúságot és szenvedést találnánk, hogy megenyhülnénk irányukban.

Kevesebb időbe telik valamit jól csinálni, mint megmagyarázni, hogy miért nem sikerült.

Ha elmegy az életkedved és elbizonytalanodsz, gondolj csak erre: az apályt mindig dagály követi.

A legtöbb ember kis dolgokban sikert érhetne el, ha nem kerülne bajba nagyra törő ambíciói miatt.

Mi az alapján ítéljük meg magunkat, amit szerintünk képesek vagyunk megtenni, miközben mások az alapján, amit már megtettünk.

Semmi sem rossz, vagy haszontalan.
Minden dolog a maga helyén a legjobb.

A dalos embert Isten küldte, hogy dala víg és szomorú legyen, a kemény szív attól meglágyuljon és minket a mennybe felvigyen.

29

Az életben minden a sors építménye, beékelődve az idő falaiba. Ne nézz gyászos képpel a múltba, mert soha többé nem jön vissza.

Ez a vágy és szomorúság
Nem kín, vagy fájdalom,
Úgy rokona a könnynek,
Ahogy köd s eső rokon.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom