Hooligans

Csak a jóra emlékezz,
Őrizd, mi szép!
Ami rossz, majd bölccsé tesz,
Ne a múltban élj,
Mert rohan az élet!

Belehalni vagy boldog lenni,
veled élni meg jót és bajt,
hegy nélkül is csúcsig menni,
ez a vágy, ami ébren tart.

Bár még egyszer újra hallanám,
Ahogy szólsz hozzám, Apám!
Szemedben égne a régi láng,
Az, amit rám hagytál.

Hotel, mámor, vodka, jég.
Borul bárpult, asztal, szék.
Agyam táncol, szanaszét.
Sosem éltem angyalként...

Ha lepereg végül majd a filmem,
egy nagy mozi vár. Nem látni mást,
csak hogy száz fokon égtem,
s megkaptam a részem
közben minden jóból már.

Ahogyan a szél, csak szállok én is rég.
Nekem az a cél, mit át kell élnem még.

Visz a sors, kicsit gyors,
de vagyok, aki voltam,
néha fenn, néha lenn.
Visz a szél, de belefér,
és nekem ez így jól van.

Tudom, volt már ilyen máskor,
csak épp mással, valahol máshol.

Álmodj velem nagyot bátran,
Helye van a nagyvilágban, nézd,
gyere nézd!
Írjunk együtt legendákat,
Híre majd az égig száll,
Ha kész az egész.

Léphetsz egyformán, mit is vársz?
Álarcodban már alig látsz.
Élhetsz egyformán, hiszed még,
De értsd meg, holnap már ez nem elég!

Szólhatsz rám, még talán szót is fogadnék,
Még vár rád a pillanat, most át kell éld,
Azt a percet, ami többé nem jön el,
Nincs kivétel, nem cserélhetsz senkivel.
Hidd el, már félni nem muszáj,
Folytatnod kell, hiába fáj.

Várt rám a szabad ég,
s elnyelt a szakadék.
Áldatlan múlt az, ami volt.
Máshol nincs menedék,
lángom csak veled ég.
Számomra rég csak te vagy az út!

Nem ringat már hintaló,
Nem hat rám száz altató,
Nem vág földhöz súlyadó,
Minden mulandó.

Menj, ha menni muszáj!
Jobb lesz így ezután.
A néma csend ölel át,
Túl hosszú volt ez a tánc.

Menj, küzdj az álmodért,
Minden vágyadért, mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd, miért szívből küzdenél.