Iain Reid

(15 idézet)

1981 —
kanadai író

Figyelés

Könyvek

Van, amikor a gondolat közelebb áll az igazsághoz, a valósághoz, mint a tett. Mert mondani mondhatsz bármit, tenni is tehetsz bármit, de a gondolatot nem hamisíthatod meg.

Honnan tudjuk, hogy valami vészterhes, fenyegető? Milyen intő jelek árulják el, hogy amivel szembekerültünk, az nem ártalmatlan? Az ösztönös megérzés mindig übereli a rációt.

A párkapcsolatok délutánról estére, óráról órára változhatnak.

Semmi más nem ébreszt föl úgy, mint a nevetés, komolyan, egyetlen kiadós kacaj is elég hozzá, ha őszinte, szívből jövő. Jobb, mint a koffein.

A legtöbb kapcsolatom olyan volt, mint a dobozos tej, amelynek lejár a szavatossága. Egy ponton egyszerűen megsavanyodik: nem betegszik meg tőle az ember, de feltűnően megváltozik az íze.

Lehet, hogy nem is szabad tudnunk a választ mindenre. A kérdés jobb, mint a válasz. Ha többet akarsz tudni az életről, meg arról, hogy hogyan működünk, hogy haladunk előre, akkor az a legfontosabb, hogy kérdezz. Mert a kérdés az, ami lökdösi, feszegeti az intellektust.

Az élet nem mindig a tudásról szól. Én nagy becsben tartom a nem tudást. A nem tudás olyan emberi dolog. Így van ez rendjén, hogy nem tudunk mindent.

Az emlékezet szinte egy az egyben fikció, annak is az agyonszerkesztett verziója.

Az életkor elég furcsa, pontatlan bírája az érettségnek.

Vannak bizonyos dolgok az életben, ha nem is túl sok, amelyek tényleg hatásos, bevált gyógyírt jelentenek az esős napokra meg a magányra. Ilyen gyógyír a rejtvény is. Mindenkinek meg kell oldania a maga rejtvényét.

Egy csókhoz ketten kellenek. Egyvalaki nem lehet a legjobb a csókolózásban, mert az kétszereplős történet. Úgyhogy az ember igazából csak akkor lehet a legjobb, ha a másik is a legjobb, ami lehetetlen.

Az emlék önálló életre kel, valahányszor fölidézik. Nem abszolút érvényű.

Minden sztori kitaláció. Még a valós történetek is.

Tudod, mi a legvonzóbb dolog a világon? A magabiztosság és az elfogódottság elegye. Ha a megfelelő arányban keverednek. Ha bármelyikből túl sok van, vége mindennek.

Az a gondolat, hogy jobban járunk, ha egy és ugyanazon személlyel éljük le hátralevő éveinket, nem a lét természetes, időtlen igazsága, hanem egy hiedelem, amelyet igaznak akarunk tudni. Az, hogy lemondunk magányunkról, függetlenségünkről, sokkal nagyobb áldozat, mint a legtöbben gondolnánk. Hiszen, ha megosztjuk valakivel az élőhelyünket, az életünket, az nyilvánvalóan nehezebb, mint egyedül lenni. Sőt, mi több, a páros élet gyakorlatilag lehetetlennek tűnik, nem igaz? Hát nem képtelenség, hogy keresnünk kell magunknak egy másik embert, akivel aztán leéljük az egész életünket? Akivel együtt öregszünk, együtt változunk? Akit nap mint nap látunk, és nap mint nap reagálunk a hangulataira, igényeire?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom