Ian D. Robinson

(3 idézet)

új-zélandi származású utazó, felfedező és író

Figyelés

Könyvek

Kezdett nyugtalanítani, hogy utam végeztével úgy térek haza, hogy a tudatomban semmi sem változott. Féltem, hogy eljátszom a nagy lehetőséget, és ha nem történik valami, ha nem teszek róla, hogy történjen valami, akkor a pillanat elillan, és soha többé nem lesz még egy ilyen esélyem. Az elhatározásom, hogy eljutok a szent hegyhez, csak még egoistábbá tett. Egyre jobban kötődtem a vállalkozásom sikeréhez, egyre nehezebben tudtam elengedni a dolgokat, egyre makacsabbul csimpaszkodtam az illúzióba, amelyről azt hittem, én vagyok. Ugyanúgy vágytam valamire Tibetben is, mint otthon, csak a vágyam tárgya volt más.

Most, hogy zarándokként a szent hegy felé igyekszem, vajon mit tudok kezdeni ezzel a lehetőséggel? Kihozom belőle a legtöbbet, vagy végig a rossz idő miatt fogok nyavalyogni? Jobb emberként térek haza, aki tisztában van vele, hogy kicsoda, vagy csak egy rakás fényképet, néhány szuvenírt meg egy nagyzoló, eltúlzott úti beszámolót viszek magammal? Valóban "meghal egyszer" a rosszabbik felem, vagy tovább cipelem, és tovább táplálom, hogy egyre jobban erőre kapjon? Megszívlelem majd Őszentsége és Khenszur Thabkje rinpocse tanításait, valóban azon fogok dolgozni, hogy átültessem őket a gyakorlatba, és fölszámoljam a fejemben uralkodó zűrzavart? Vagy csak elolvasom a bölcs gondolatokat, és amint becsukom a könyvet, elfelejtek mindent?

Micsoda? Hogy érezhetnék szeretet ezek iránt a zsarnokok iránt, akik felelősek a Tibetben mindmáig tartó atrocitásokért, akik száműzetésbe kényszerítették a szegény, idős dalai lámát, akik olyan ártatlan szerzeteseket vetnek börtönbe, mint Dzsigme és Lobszang? (...) A dalai láma elmagyarázta, hogy akik ártani akarnak nekem, azok valójában tálcán kínálják a spirituális fejlődés legnagyszerűbb lehetőségét. Hiszen amikor összeakadok velük, természetes módon gyűlöletet és haragot érzek, és általuk esélyt kapok, hogy megtartóztassam magam ezektől az indulatoktól. Ha mindig mindenki kedves lenne hozzám, soha nem lenne lehetőségem a türelem gyakorlására. Hiszen könnyű együtt érezni azokkal, akik jók hozzám, és akiket kedvelek, az igazi próbatétel az, amikor valaki ártani akar nekem, meg akar gátolni valamiben, elvesz tőlem valamit, vagy inzultál. Ha az ilyen ember iránt is tudok szeretet érezni, az már előrelépés. Ez az ember tehát lehetőséget ad a fejlődésre, és ezért hálával tartozom neki. Ilyen lehetőséget még Khenszur Thabkje rinpocse sem tud nyújtani nekem a bölcs tanításaival, ezért az ellenségemet legnagyobb tanítómként kell tisztelnem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom