Irving Stone

(6 idézet)

1903. július 14. — 1989. augusztus 26.
amerikai író

Figyelés

Könyvek

Minden ember jelleme kész és befejezett egész. (...) Ha valaki ennek tudatában él és ehhez tartja magát, minden jól végződik.

Senki nem lehet biztos mindig mindenben. (...) Az ember csak egyet tehet: bátran és teljes erejével cselekszi azt, amiről úgy véli, hogy helyes. A végén kiderülhet, hogy tévedtünk, a fontos mégis csak az, hogy amihez hozzákezdtünk, elvégezzük. Legjobb meggyőződésünk szerint kell cselekedjünk, aztán bízzuk Istenre, hogy Ő mondjon ítéletet munkánk végső értéke felett.

A művészet legfőbb értéke (...) abban rejlik, hogy a művésznek lehetőséget nyújt önmaga kifejezésére. Rembrandt betöltötte, amit élete hivatásának érzett; ez igazolta őt. Még ha alkotása silány is lenne, élete akkor is ezerszer sikeresebben alakult, mintha lemond vágyáról és Amszterdam leggazdagabb kereskedője lesz. (...) A lényeg: páratlan kitartása és hűséges ragaszkodása életeszményéhez, nem pedig műveinek minősége.

Azt tartom (...) erkölcstelenebbnek, ha a műkritikus belevájkál egy ember magánéletébe, ha egyébként műve, amelyet alkotott, kifogástalan. A festő munkája és magánélete olyan, mint a gyermekágyban fekvő asszony és újszülött gyermeke. A gyermeket kell néznünk és nem szabad felhajtanunk a szülő asszony takaróját, hogy megnézzük, véres-e az inge.

Amit az értelem el tud képzelni, azt el is tudja érni.

Gyöngéd kézzel végigsimította a követ, kitapintva rejtett hajlatait, vonalait. Egy éve van már itt, és most először érinthet fehér szobormárványt!
- Mi ez a különös érzés bennem? - kérdezte egész testében remegve. A tejfehér márványt elevennek látta, nem is kételkedett benne, hogy lélegzik, él, érez és - ítél. Nem szabad megcsalnia várakozásában! Félelem nélkül, de mély tisztelettel közeledett hozzá. Mi ez a különös érzés?...
Szerelem - felelte egy hang, belül a lelkében. Nem döbbent meg, nem is csodálkozott, tudta, hogy igaz. És most már csak az volt halálosan fontos, hogy szerelme ne maradjon viszonzatlan. Igen - a márvány az élete és végzete. Csak most, ebben a pillanatban, amikor gyöngéd, szerető kézzel végigsimította a fehér követ, csak most támadt egészen életre ő maga. Kisfiú kora óta fehér márványszobrokat akar faragni - többet nem kíván, kevesebbel nem éri be.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom