Ismerős Arcok

(78 idézet)

1999-ben alakult magyar zenekar

Figyelés

Olvadj, légy te is olyan,
olyan más, pont, mint a többiek!
Simulj, légy finom s puha,
meg ne sértsd érzékeny bőrüket!

Attól lehetsz valaki majd, hogy mi az, amit megteszel,
Emlékre vagy érdemes, vagy a múlt ködébe veszel.

A hazugság akkor is hazugság, ha soha nem derül ki,
És nem úgy lesz gazember valaki, hogy azzá nevezzük ki.

Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket,
Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet.
Utat keresve, tapogatózva egymásra lépve élünk,
Megnyomorítva, mindent feladva szánalmas lesz a végünk.

Mikor nem látod már a célt,
S tán a hited sem töretlen,
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig,
Mitől jó élni és mitől nem!

A bajban sem ismerjük egymást,
Nem nyújtunk segítő kezet;
De ha nem hiszi magyar a magyart,
Az út már a pokolba vezet.

Nem értem, mit mond, s az arca olyan más;
Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd.
Attól félek, késő már menni,
Egyedül jöttem, és nem is várt senki.

Látom, hogy beszél, de nem értem a szót;
A szívem sem dobog, s ez nem jelenthet jót.

De ha lemegy a nap,
már nem nagyon ismersz rám.
Becsukott szemmel
zuhanok a fény után.
S míg a pohárban el nem olvad a jég,
addig egy kicsit
megint olyan leszek, mint rég.

Hónapok óta a híredet se hallom,
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom.
Tán a hétköznapok fogságába estél,
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér.

Tényleg csak engem zavar,
hogy bármerre indulok.
Északnak, nyugatnak, délnek
vagy keletnek fordulok.
Által a "gúnyhatáron",
ugyanúgy otthon vagyok,
csak halkabban kéne mondjam,
nehogy meghallják "azok".

Nem köszönök, nem búcsúzom,
Merre tartok, rég nem tudom.

Nem találom csillagomat,
Aki mutatná az utat.

Nincs már testvér, nincs már barát,
Szél sodorja lábam nyomát.

Én nem hiszem el,
Hogy csak így lehet,
Hogy az önzésen kívül
Az ember mást nem tehet.

Mert ahogyan él,
A végén úgy marad egyedül
És nem lesz már semmi,
Mit szeretne legbelül.

Ha barátja vagy még a jónak,
Ne gondolj rám!
Ha örülni tudsz még a szónak,
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már,
Csak akkor gondolj rám...

Ha a kezed pihen egy kézben,
Ne gondolj rám!
Ha nem lennél máshol éppen,
Ne gondolj rám!
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már,
Csak akkor gondolj rám...

Mikor a gyalázat ünnepli önmagát,
Mikor az alázat kéri a legjavát,
Mikor az önérzet hallgat, akár a sír,
Én nem csodálom, hogy a magyar ember örömében is sír.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom