Ismerős Arcok

(78 idézet)

1999-ben alakult magyar zenekar

Figyelés

S ha már nincs fény az égen,
Kihűlő véremre madarak szálljanak,
S nekem nincs már mit kérnem,
Csak még egyetlenegyszer hadd lássalak.

Próbáltam élni, ahogy apám tanított,
Istennel szembenézve, s ha hátat fordított,
Akkor is emberként, férfiként élni meg,
Jóból ha kevés jutott, hát azt becsülni meg.

Ha sok-sok szenvedéssel is, s igaz, lassan, de fordul a világ,
De jó lenne, ha néha a Jóisten kicsit jobban is ügyelne ránk,
Ne mondjunk le az álmainkról, bárki bármit is tegyen,
Mától minden dallam üzenet legyen.

Ha látnám a fényed,
Jobban nem vágynám.
Ha tudnám, hogy érzed,
Akkor sem bánnám,
Hogy épp úgy, mint mások,
nem láthatlak már.
Ha a szívemben tudlak, az több annál,
ami jár.

Fájni már nem fog, látom magamon,
Ha megpróbál, hát nem hagyom.
Csak a leszedett képek szürke nyomai
Röhögnek rajtam a falakon.

- Barátok leszünk - mondtad csendesen,
S ha te mondod, hát elhiszem.
Hazudni kell majd (ez megy nehezen),
Mert egy jó barát az nem ilyen.

S bár ugyanaz ismétlődik száz meg száz éve régen,
Mi ébresztő kiáltás helyett suttogunk csak a szélben.
Megmondom én, hogyan lehet, hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik, mi ültetjük addig a fenyőt.

A hazát ott találod lovaknak szemében,
Felszántott föld szagában, gyümölcsök ízében,
A Himnusz bánatában, temetők csendjében,
Apám minden szavában s nagyanyám hitében.

Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk.
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt,
Ahol ébren is álmodtunk.

Ahol a harangok hangja szállt,
Ahol nagyapánk háza állt.
Ahol szó volt a szó, hol a rossz is túl jó,
Ez az egy út, mi járható!

A kéklő nagy vízen túl, a világ túloldalán
Boldog lehetnék én is talán.
De mit ér a boldogság, mi ott várna rám,
Ha elveszni látlak, édes hazám.

Az ostorom saját hátamon csattan,
Minden pofont magamnak adtam.
Egy darab a fényből, bennem a szándék,
Nem verekednék, már nem anyáznék.
Megláttam, ahogy vergődik énem,
De nem hagyom el, már többé nem.
Az élet elfogad, te őt miért nem?
Az ördögöt megingatom hitében.
Angyalok vagytok, de szárnyak híján
Majomjelmezben ugrálsz az indán.
Szeretlek, mert én szeretni jöttem,
Ez van, ennyi telik tőlem.

Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?

Itt magas a hegy,
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék.

Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólok hozzád,
Minden szavam simogat.

Ha elfelejtesz, sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem.

Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad,
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy magyarnak nevezhesd önmagad.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom