Ismerős Arcok

(78 idézet)

1999-ben alakult magyar zenekar

Figyelés

Itt vagyok, pedig akárhol lehetnék.

Húzom az igát, nyakamban járom,
A kérődző barmok nyomait járom.

Hisz túl hamar...
Ráértem volna,
Dolgom lenne még,
Várjon csak az ég!

Annyi minden mást csinálhatnánk itt,
Szerethetnénk is, ha volna még akit.

Itt magas a hegy,
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék.

Hazám torz teteme fölött
Tébolyult bohóc táncol,
Őrjöngő szirénhangja
Szorosan magához láncol.

Miféle világ ez körülöttem,
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az egyetlen.

Ha mennem kell, és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.

És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagad.

Süket füllel szóra várok,
Vak szememmel napfényt látok.
Bánatvidék, merre jártam,
Köd előttem, por utánam.

Attól lehetsz valaki majd, hogy mi az, amit megteszel,
Emlékre vagy érdemes, vagy a múlt ködébe veszel.

Ha elfelejtesz, sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem.

Az emberek már nem nevetnek,
Nem élnek, csak nem tudják,
Éhesek és nem szeretnek,
Mint a kolduló kutyák.

Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólok hozzád,
Minden szavam simogat.

Veled zuhanok a végtelenbe,
beleálmodlak az életembe,
emlékedet a szellő hozza,
bánatomat az eső mossa el.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom