Ízek, imák, szerelmek

Ha sikerülne felszabadítani elméd azon részét, amit erre a pasasra és az elcseszett házasságodra pazarolsz, kialakulna egy vákuum egy kapuval, tudod mit tenne az univerzum azzal a kapuval? Feltépné. Berontana rajta. Annyi szeretettel töltené meg, amiről álmodni sem mertél. (...) Azt hiszem, egy nap képes leszel rá, hogy befogadd a világot.

Egyszerűen csak szeress, de szabadon, és én viszontszeretlek.

Még nem gyógyult be a seb, és most félsz megnyitni a szívedet, félsz, hogy újra megbántanak. Csak akkor múlik el, ha újra bízol.

Nem kell, hogy szeressenek ahhoz, hogy szeressem önmagamat.

Nagy ügy. Beleszerettél valakibe. (...) Hiányozzon! Küldj neki erőt minden alkalommal, amikor eszedbe jut, majd felejtsd el!

Talán az életem mégsem olyan kaotikus, csupán arra kell ügyelnem, hogy ne ragaszkodjak semmihez.

Tudom, hogy ez rémes, de tiszta szívemből érzem, hogy megtalálod azt a személyt, aki pontosan arra vágyik, amire te. Megadja neked azt, amit megérdemelsz. De nem én vagyok az.

Élj úgy, mintha négy lábbal állnál a földön, mert akkor nem veszíted el önmagadat. Ugyanakkor ne az eszeddel lásd a világot magad körül, próbáld meg a szíveddel látni, és ha így teszel, megismered Istent.

Ha be akarod venni a várat, (...) át kell úsznod az árkot.

Mind azt akarjuk, hogy semmi se változzon. (...) Inkább élünk boldogtalanul, mert félünk a változástól, attól, hogy leromboljunk valamit.

Van egy jópofa olasz vicc egy szegény emberről, aki minden nap elmegy a templomba, hogy imádkozzon a szent előtt azt kérve: "Kedves szent! Kérlek, kérlek, kérlek, hadd nyerjem meg a lottót!" Végül a szobor életre kel, lenéz az előtte térdeplő férfira és azt mondja: "Fiam! Kérlek, kérlek, kérlek, tölts ki egy szelvényt!"

A gyerek olyan, mintha megjelölnének az arcodon. Teljes embert kíván, nincs mese.

Istent kár máshol keresni, mert bennünk van. Isten nem foglalkozik avval, hogy valamiféle spirituális testet öltsön.

Kiborító érzés, amikor egy vadidegen reálisabban lát téged, mint te magadat.

Az egyensúly, drágám, az, ha nem engeded, hogy mások kevésbé szeressenek, mint te önmagadat.