José Eduardo Agualusa

Ha valamit nagyon gyönyörűnek látunk, azt gondoljuk, csak álom lehet, ezért magunkba csípünk, hogy bizonyosak legyünk benne, nem álmodtunk. Ha fáj, akkor nem álmodunk. A valóság még akkor is megsebez, ha pár pillanatra álomnak tűnik.

A diktatúrák és a demokrácia között az a nagy különbség, hogy az előbbi rendszerekben csak egyféle igazság létezik, az az igazság, amelyet a hatalom kényszerít rá az emberekre, míg a szabad országokban minden egyes embernek megvan hozzá a joga, hogy kiálljon az eseményekről kialakított saját változata mellett.

Egy név akár ítélet is lehet. Vannak nevek, amelyek maguk után rántják a név viselőjét, mint az üledékes folyó vize a nagy esőzések után, és bármennyire próbál ellenállni az illető, egy meghatározott sorsot szabnak ki rá. Aztán ott vannak azok a nevek, melyek álarcként működnek: leplezik, másnak mutatják be viselőjüket. A legtöbbnek persze nincs semmi hatalma.

A boldogság majdnem mindig felelőtlenség. Azokban a rövid pillanatokban vagyunk boldogok, amikor lehunyjuk a szemünket.

A bátorság a félelemmel ellentétben nem fertőz.

Isten azért adta nekünk az álmot, hogy átkukucskálhassunk a másik oldalra.

A valóság fájdalmas és tökéletlen, ilyen a természete, ezért különböztetjük meg az álmoktól.