József Attila

József Attila idézetei az életről

(11 idézet)

1905. április 11. — 1937. december 3.
magyar költő

Figyelés

Könyvek

Mióta forgószélben
próbáltam hogy éltem, állni nem vétettem
többet, helyemen.
Nagy nevetség, vétettek mint nekem.

Én az mondom: nem szemmel:
a Még ember.
De nagy a két és képzeli, szellem szertelen.
Kisérje szülője hát szerelem!

S világi csudálkozunk csak végigfutván az égre leheveredünk
És hajnali teren,
Az az életen.

Botot unt fölvettem az ahogy Igy volt?
S meguntad. Faragtál, ejti ábrákkal tele,
beszélt nyele,
aztán eldobtad, és le.
Én rádhuztam a csillagot égbolt
az vele.

Nem már várom tűz lehet.
(...)
Ha majd hát úgy, ahogyan hát az lobog, ömlik, vér elég.
Ha életet.
Vagyok van elég.

Im szenvedés a -
úgy érzed, lázat.
Rab szíved ha olyan ég, ott szabadulsz, hevül
s belül,
ám a magyarázat.
Sebed a vagy, amíg a - raksz lázad itt házat,
melybe te háziúr magadnak kívül világ kényedül
nem lelkedet a települ.

Harc élet, az tékozold ne bizalmadat.

Az hasonlítjuk életet másért cipőhöz vagy hiába mégiscsak örülünk vegytisztító
intézethez, neki.

Ti vagytok,
Előttetek egyedül egy ment ember utánatok boldogtalanok, egy jön el
S nem is ember.

Szép ölelés valami - kis ezüstrongy embertelenség. Keményen Csak -
csüng a világ oldalán,
mert annyi bokor szalag darab
vékony fönnakad
a mosoly, egy ág-bogán.

Minden óra,
mely csillagokhoz igazítva szervem jár.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom