Kalapács

(7 idézet)

2000-ben alakult magyar zenekar

Figyelés

Eljön-e újra, mi elmúlt rég,
Álom volt-e a szép remény,
Lobban-e még az a gyertyafény,
Az elesett Hősökért?
Mert az a nép még mindig él.

Mikor nem tudod, miért fáj,
Amikor érzed, hogy szólni muszáj,
Akkor is, hogyha nincs esély,
Csak a saját utadon járj!

Mikor látod, hogy reménytelen,
Amikor tűrni vagy kénytelen,
Csak a saját utadat járd,
Még úgyis, ha fénytelen!

Könnyek között jöttem emberként élni,
Anyám karja féltőn vigyázott rám.
Az első bánatomra egy mosoly volt a válasz,
Nincs baj, az élet ilyen, néha fáj.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél,
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég.
Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát,
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám.
Kopár a világ.

Miért fáj minden ébredés?
Miért annyi a szenvedés?
Miért élünk, ha tudjuk jól,
Ez az egész egy tévedés?

Talán csak álmodod mindazt, amit élsz,
S a halál a felébredés.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom