Korál

(4 idézet)

magyar rockegyüttes

Figyelés

Én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Te is elmégy mellettem,
Én is elmegyek melletted,
És visszafordulni nincs idő.
Ki ne mondd, hogy szerettél!
Én is úgy hallgatom el,
Mintha szégyen volna, hogy valahol,
Valamikor, valakit szerettem.

Nos, hát mégis nélküled múlik el az életem,
Pedig a fontos dolgokat még nem mondhattam el,
Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon,
S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.

Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok!
Szeretlek, és melletted vagyok,
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart,
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom