Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők
Marcus Rosenlund

Marcus Rosenlund

(34 idézet)

1969 —
finn származású tudományos újságíró

Figyelés

Könyvek

Abból, amit a régi időkről mondanak, sok minden tényleges történéseken alapul.

A tenger ad, és a tenger elvesz. Miközben egy város - Rungholt - jövőjét elmossa a tenger, létrejönnek a feltételei annak, hogy egy másik város - Amszterdam - egy világméretű hajózási és kereskedelmi birodalom központjaként fényes jövő elé nézhessen.

Nem szabad túlságosan a sokat emlegetett globális átlaghőmérsékletre helyezni a hangsúlyt. Az ugyanis nem ad teljes képet, és semmit sem árul el a helyi viszonyokról. És végső soron bármelyik irányban meglepően apró eltérések is elegendők ahhoz, hogy évszázadokon át tartó galibát okozzanak.

Ki mondta, hogy a térkép körvonalai örök időkre szólnak? A partvidékek topográfiája dinamikusan változik, és ez a jövőben is így lesz. Az eróziós erők, a szél, az eső és az árapály miatt szárazföld és tenger határa mindig is változott. Szigetek születnek és tűnnek el.

Ami az egyiknek árt, az a másiknak használ.

Akár a természetes, akár az ember által kiváltott éghajlatváltozásokról beszélünk (a kettő nem egymást kölcsönösen kizáró jelenség), egyvalami biztos: sosem lesz unalmas a tengernél lakni. A szárazföld és a víz határvidéke továbbra is eleven és állandóan változó frontvonal marad, ahol az elemek egymással harcolnak az uralomért.

Az élet útjai igen gyorsan a halál útjaivá válhatnak.

Maga a föld él, és az időjárás és az élet erodáló erőinek hatására változik. Az út görcsös, lassan lüktető kígyóvá alakul. Felszíne emelkedik és süllyed, széle lassan ide-oda mozog, de iránya alapvetően megmarad a földön. Mintha két párhuzamos világ létezne: a gyors, biológiai és a lassú, geológiai világ. Az utak, amelyeken az élet áramlik, a két világ metszéspontját jelentik.

Az utak azóta cikcakkoznak a földön, amióta egyáltalán élet létezik, az élet, amely jellegénél fogva nyughatatlan.

Ahogy a dinoszauruszok vándorlási útvonalát még több tíz millió év elteltével is látni lehet, a mi útjaink is tartós nyomot hagynak majd a lerakódásokban, és megtalálhatók lesznek még korszakokkal az után is, hogy az utolsó ember kilehelte a lelkét.

A mi specialitásunk az alkalmazkodás. Szinte bármihez alkalmazkodunk, jóhoz és rosszhoz is. Még a magunk által okozott, végső soron rendkívül pusztító éghajlatváltozáshoz is, feltéve, hogy kellően lassan történik. Mármint emberi lépték szerint lassan, hiszen amit mi lassúnak találunk, az a természet ősi mércéje szerint villámgyors fordulat. A képességünk, hogy szinte akármilyen viszonyokhoz alkalmazkodunk, áldás és átok is egyben. Segít nekünk életben maradni, de idővel csaknem bármilyen őrültség normálisnak tűnhet miatta.

Útközben hatékonyan gondolkodik az ember, mivel nincs más teendő.

A napsütés és a hátszél lustává tesz. (...) Civilizációnk fejlődésében a nagy előrelépések nehézségek és a szembeszél közepette történnek. A hirtelen és drámai éghajlatváltozások kényszerítenek bennünket arra, hogy egymáshoz forduljunk, és összedugjuk a fejünket.

"A szükség találékonyságot szül" (...) kifejezés szerintem kissé túloz is - a szükség többnyire nélkülözést és nyomort szül.

Egy királynak a gyengék gerinceként és a sors tövisei elleni ütközőként kell működnie.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom