Mark Twain

Tizennégy éves koromban apám annyira ostoba volt, hogy alig bírtam ki a társaságában. Mire huszonegy éves lettem, csodálkozva láttam, mennyit fejlődött hét év alatt.

Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember.

Érdekes és érthetetlen az a lassúság, amellyel a világ egyik része adoptálja a világ másik részének értékes elgondolásait. Az ostobaság ezen formája nem szorítkozik sem közösségre, sem nemzetre: egyetemes jelenség. Az az igazság, hogy az emberi faj nem csupán lassú az értékes gondolatok átvételében - időnként makacsul ellenáll azoknak.

Isten összes teremtménye közül csupán egyet nem lehet korbáccsal engedelmességre kényszeríteni: a macskát. Ha az embert keresztezhetnénk a macskával, az az embernek javára válna, ám a macskán csak rontana.

Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.

Néhányan oktatásban részesülnek főiskola nélkül is; a többiek megkapják, miután kijöttek onnan.

Ha aranyadat ólomért akarnád eladni, sem érnél célt, ha nem teszed közhírré.

Az ember csak a saját mennyországában lehet boldog.

A Természet Bibliája nem mond nekünk semmit a jövő életről, csak a jelenlegiről. Nem ígér túlvilági életet; még halványan sem jelez ilyesmit. Éppúgy nem üzen nekünk semmit, mint a tudós az életben maradt baktériumoknak, amikor egy milliárdot forral halálra egy gyűszűnyi edénykében. A baktériumok biztosan megtalálják benne az üzenetet, ha van szószékük.

Egy bókból két hónapig is elélek.

Az ember vallásos állat. Ő az egyetlen vallásos állat. Ő az egyetlen, aki birtokában van az Igaz Hitnek - több különbözőnek is.

Ha Jézus most köztünk lenne, biztos lenne egy dolog, ami nem szeretne lenni - keresztény.

A szokás az szokás, nem az ablakon kell kihajítani, hanem apránként kell letessékelni a lépcsőn.

A két legfontosabb nap az életedben az, amikor megszületsz, és az, amikor megtudod, miért.

Nem (...) volt lovagias tőlem szellemi fegyverrel támadni, egy szellemileg fegyvertelen emberre. Próbáltam uralkodni magamon, de nem sikerült. Nagyvonalúbbnak kellett volna lennem és elviselni a hiúságát, de nem tudtam. Néha még a sajátom elviselésére sem vagyok elég nagyvonalú.