Méz és lóhere

(29 idézet)

japán rajzfilmsorozat

Figyelés

Kezdem úgy érezni, hogy a házak és a bennük élő emberek valahogy hasonlítanak egymásra. Néha elgondolkozom azon, hogy én vajon milyen házra hasonlítok?

Amikor együtt szálltunk fel az óriáskerékre, azt kívántam, bárcsak megszűnne a világ létezni körülöttünk, és sosem érnénk vissza.

Ahogy egyre jobban magához tért az álmából, egyre inkább fájdalmasabbá vált a tekintete. Akkor egyszer hallottam meg, ahogy egy emberi szív megtörik.

Még nagyon távolinak tűnik, de a ma a holnapba vezet, a holnap pedig a jövő felé. Egy napon majd mi is igazi felnőttekké válunk, és talán ha ránk néznek, el se hiszik majd, hogy mi is gyerekek voltunk egyszer. Ez a nap mindannyiunk számára eljön majd.

Tudom, hogy a szerelemben nincsen bárcsak... de mégis... szeretném, ha legalább vigyázhatnék rá.

A kezében van minden, amire én valaha vágytam... és ő ennyire nem becsüli!

Az emberek meglepően erősek és kitartóak tudnak lenni, ha szükség van rá.

Amikor nem találod a választ magadban, a legjobb, ha csendben dolgozol és csak a kezed jár. Bizony van, amikor hiába töröd a fejedet otthon, vagy kérdezel másokat, mert amíg a válasz nem jön, addig nem jön. De érdekes módon ha végig egy dologra koncentrálsz és ha odafigyelsz a munkádra, a választ néha megtalálod.

Azon tűnődtem, vajon van-e értelme egy kudarcba fulladt szerelemnek? Ami eltűnik, az egyenlő valamivel, ami soha nem is létezett? De most már tudom, hogy van - itt volt az értelme. Mert a szívet tépő fájdalom ellenére boldog vagyok, hogy beléd szerethettem.

Tudod, ezt sosem értettem. Miért oszlik a világ tehetséges és tehetségtelen emberekre? Miért van az, hogy egyeseket szeretnek, másokat pedig nem? Ki dönti ezt el? Hol ágazott el az út? Vagy talán soha nem is volt elágazás? Lehetséges, hogy minden már a születésünk pillanatában eldől? Ha ez így van... ó, Istenem, mondd, mi végre volt az életem?

Mi a legfontosabb dolog az életben? Nem az, hogy amikor szükség van ránk, ott lehessünk amellett, akit szeretünk, és erősen fogjuk a kezét?

Nem igazán kedvelem ezt az embert. Mindig olyan őszinte és nyílt, és egy kicsit közönséges, de azért jó ember. Valahogy mintha ragyogna, úgy, ahogy én nem tudok.

Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs hova mennem.

Az elérhetetlen célok könnyei vagy a céltalanság könnyei keserűbbek?

Mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. Kinyújtják a kezüket, hogy elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy... vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem küzdöttek tovább. De mindeközben én mégis mit csináltam? A távolból figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. Annyira féltem attól, mi történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. Ehelyett csupán irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. Azzal takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom