Mika Waltari

Mika Waltari

(49 idézet)

1908. szeptember 19. — 1979. augusztus 26.
finn származású író

Figyelés

Könyvek

Az idő és a távolság elhomályosítja a történteket, és mert az emlékezet is gyöngül, a legjobb akarat ellenére sokszor hamisan emlékezik az ember.

Az ember törekedhet a jóra, de a jó tökéletes megvalósítására, azaz a teljes szépség elérésére nincs módja, mivel csak ember.

A gyermeteg jámborság csírája (...) a legcsiszoltabb elmékben is benne rejlik. Ezért van az, hogy ha színbort iszogat az ember, (...) olyat is elhisz, amit józan fővel nem.

Ahogyan ez a kő nem fog kenyérré változni, ugyanúgy nem változik meg a világ sem! Marad, ami volt: a harag, a keserűség, a paráznaság, a kapzsiság és az indulatok világa!

Mi a bűn tulajdonképpen? Mindenik filozófia arra tanítja az embert végső fokon, hogy éljen helyesen, a másik emberrel szándékosan ne tegyen rosszat, és érjen be a halálra. Az ember mégsem kerülheti el a gonosz cselekedeteket. De megvizsgálhatja tetteit, és elhatározhatja, hogy máskor bölcsebb lesz. Ebben a dologban azonban senki sem segíthet a másiknak. Mindenki maga felel a tetteiért.

Egyéb hatalom (...) nincs a világon, csak a pénz és az ököl!

Sok az út, és közöttük a tévút is sok!

Az embernek jólesik a tudat, hogy van hely, ahová visszatérhet még, ha nincs is szándékában.

A szerencse szeszélyes, a nyerési lehetőség bizonytalan, játszani mégis jobb, mint a játékról lemondva megelégedni az üres semmivel.

A műveltség terjesztésére és az előítéletek legyőzésére nincs hatékonyabb eszköz, mint a cirkusz és a színház.

A politika bizony politika, és döntéseit a célszerűség diktálja, nem a formális igazság.

A szabadság több értelmű szó, az egyik ezt érti rajta, a másik amazt, de mindez nem számít, amíg a szabadságot el nem nyerték. A szabadság eléréséhez sok ember szükséges, de ha elértük, legjobban cselekszünk olyképpen, hogy nem osztjuk széjjel sokaknak, hanem megtartjuk magunk.

Minden megtisztult bennem, a világ mosolyogni kezdett, és minden rossz olyan volt szememben, mint a pókháló, melyet a kéz könnyedén szétszakít. A te kedvedért akartam jó lenni. (...) Igen, így volt, midőn hozzám jöttél, de most, hogy elhagysz, minden elsötétül körülöttem, szívem olyan, mint a sivatag magányos hollója.

A "ha" szó olyan, mint a rozsdás tüske, amelyet lassan nyomnak az ember húsába.

A pénzéért udvariasságot kapott, kiszolgálták, nem volt, amit meg ne vehetett volna. Csak életet nem tudott venni a pénzén, se nyugalmat a lelkének.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom