Mindörökké

(33 idézet)

amerikai drámasorozat (2014-2015)

Figyelés

A múltad, a titkaid örökre meghatároznak, tetszik vagy sem.

Vékony a mezsgye öröm és kín között.

A testünket megtaníthatjuk felejteni, de az agyunkat soha.

Bárhogy élünk vagy halunk, a vége ugyanaz. Néma csönd. Minden álmunk, reményünk egy félbeszakadt mese visszhangja. De ha szerencsések vagyunk, a történetünk tovább él. A dalunk azok szívében szól tovább, akik emlékeznek, akik szerettek.

Ha elég sokat éltél, biztos van a múltadban valami olyan, amit elfelednél. Amikor kudarcot vallottál vagy rosszul döntöttél. Egyetlen apró választás mindent tönkretehet, ezért eltemetjük, elfeledjük; de legbelül tudjuk, hogy kísérteni fog minket.

Ha kockáztatod az életedet valamiért, amiben hiszel, az áldás, és nem átok.

Mindannyiunknak vannak titkai, nincs is ezzel semmi baj, de mindannyiunknak kell egy bizalmas barát, akivel megoszthatjuk azokat. Csak az igazi barátaink őrzik meg a titkainkat, ezért bennük bízunk meg a leginkább.

Ha valaki más védelmezésének szenteljük magunkat, az gyakran vezet paradoxonhoz, mert közben hajlamosak vagyunk magunkat veszélybe sodorni, amivel megbántjuk azokat, akiket oly nagyon igyekszünk megvédeni a fájdalomtól. (...) Idővel azonban kénytelenek vagyunk megtanulni, hogy a szeretteink döntését nem tudjuk irányítani.

Nem számít, milyen óvatosak vagyunk, egyszerűen nem úszhatjuk meg az életünket sérülések nélkül. De nagy szerencsénkre az élet olyan játék, amit nem kell egyedül játszanunk.

Ha elég sokáig élsz, bármi megtörténhet.

Képesek vagyunk életben maradni, bármekkora fájdalmat is éljünk át. Ne hagyja, hogy a bánattól való félelem megakadályozza, hogy megnyíljon valakinek, akit kedvel.

Vannak pillanatok az életünkben, amikor fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy meddig vagyunk képesek elmenni a vágyainkért. (...) Mennyit vagyunk hajlandóak kockáztatni, feláldozni és elviselni. Mert egy dolog vágyni valamire, de egészen más összeszedni az erőt, hogy elérhessük azt.

A földön minden ember tudja, hogy az élet fájdalommal jár. Legtöbbünknek a fájdalom próbatételt jelent, amit vagy eltűrünk, vagy elkerülünk. De vannak néhányan, akik vágynak rá, és arra használják, hogy valami gyönyörűt teremtsenek, ami túlmutat a világuk határain és halhatatlanná teszi őket.

Egy átlagember napi tizenkétszer sajnálkozik. Sokszor egy régi bűnért vezeklünk, egy régi sebet próbálunk begyógyítani, de vannak sebek, amik sosem gyógyulnak be. Túlságosan mélyek.

Ironikus, mi? (...) Csak úgy érezheted azt, hogy igazán élsz, ha egy másik ember kezébe teszed az életed.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom