Müller Péter

Müller Péter

(1216 idézet)

1936. december 1. —
magyar író, dramaturg

Figyelés

Könyvek

Hagyd magad mögött, amit túléltél, főleg a fájdalmat és a veszteség szomorúságát, amiről azt hitted, örökké a tiéd. A legöregebb fának is ott a magja, mely már a jövőnek él. Milyen kis önző! Minden sejtjében lelkesen készül a jövőjére, nincs ideje siratni a fát.

Az áradó folyó sohasem szomorú, mert elfelejti az elhagyott partokat, és mindig új partok, új mesék és új lehetőségek tárulnak fel előtte.

A szerelem: páros tánc: a kettő eggyé válik benne. (...) Hasonlít a "szeretet"-re, de nem az. A szeretetben sok mindenki van. De a szerelemben csak egy.

Ahogy szűnik a varázs, múlik a szerelem, s végül olyan fénytelenné és üressé válik, mint egy villanykörte, mely nem kap már áramot. Sötét lesz. Hideg. S akire egykor úgy néztél, hogy meg tudtál volna halni érte, most idegen lesz, közömbös ismerős - egy másik ember.

Néha a patakokban ömlő könnyeink gyógyítanak meg, és a már elviselhetetlen szenvedésből születünk újjá és felszabadult, boldog emberré.

Nincs nagyobb gyönyörűség, mint amikor egy kapcsolat új még. Titkok vagyunk egymás számára, olvasatlan könyvek. Mi mindent képzelek rólad! Mi mindent vetítek rád és beléd! Még nem ismerlek. Még csak az vagy, akit sejtek rólad, akinek képzellek, és akit álmodok beléd.

Megközelíteni egy másik embert nem csak az ölelés, de még egy őszinte beszélgetés szintjén is, amikor "őszintén kiadom magam", veszélyes dolog. Kockázatos. Vajon mit kezd velem? És én mit kezdek vele? Beengedni magamba valakit - ez a szeretet. És ehhez le kell győzni (...) azt a félelmemet, amit lehet, hogy utólag igazol az élet, hogy nem kellett volna.

A legtöbb láng fölemészti önmagát. Elég. Nem marad belőle sem szeretet, sem barátság, nem marad belőle tartós, hétköznapi boldogság. Ellobban és emlékké válik, vagy még azzá sem. Nem volt benne az a lehetőség, hogy mint a tábortüzek parazsa a téli hóban, meleget adjon, s élhetővé tegye a hideg éjszakát.

Valakit megöleltem, vagy ő ölelt engem, és a legelső gondolatom nem az öröm volt, hanem az, hogy "Jaj! Ebből baj lesz!" Mindnyájunkban van drótakadály! Bennem is, benne is. És amikor oda kell adnom magam, félek, hogy megszúr. Sebezhető leszek. És sebzek.

Nekünk, férfiaknak kellene egy tolmács, aki lefordítja számunkra, mi jár a nők lelkében.

Türelmes embernek nincs naptárja, órája és főleg stopperórája.

A kínai bölcsek azt mondják, hogy a várakozás hosszú időszakát nem türelmetlen körömrágással kell tölteni, hanem vidáman! Enni, inni s örülni az életnek addig is, míg valóra válik a vágyunk. Örömmel, derűvel, s laza lelki tartással (...). Majd jön, ha jönnie kell!

Az őszinte mosoly az erős lélek jele az arcon! Az igazi vallás, az igazi hit, az igazi szeretet: derűs. És sokat nevet. Ez a minden nehézséget és földi bajt leküzdő, önmagára ébredt lelkünk legyőzhetetlen ereje! Hogy valaki szeret-e vagy sem, onnan tudod, ahogy rád nevet!

Sírni a természet tanította az embert. Az első lélegzetvételét is ösztönös sírásának köszönheti. De nevetni már önmaga tanul meg!

Minél érettebb és öntudatosabb egy ember, annál derűsebb.

Kapcsolódó személyek:

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ