Nassim Nicholas Taleb

Manapság a bolygónkon való lét sokkal több fantáziát követel tőlünk, mint amennyivel rendelkezünk. Hiányzik belőlünk a fantázia, amit másokban is igyekszünk elnyomni.

Világunkat a rendkívüli, az ismeretlen és a jelenlegi tudásunk szerinti nagyon valószínűtlen uralja.

Azokat méltatjuk, akik beleírták magukat a történelembe; azoknak a kárára, akikről nem tesznek említést a könyvek.

Sose lenne szabad olyan embereknek részt venniük egy döntéshozatalban, akikre nem vonatkoznak a döntés kockázatai.

Néhány kivételtől eltekintve a társadalmat a kockázatvállalók, nem pedig az azt áthárítók irányítják.

Az univerzális viselkedés nagyszerű papíron, katasztrofális a gyakorlatban.

Ne fogadj tanácsot olyan emberektől, akik tanácsadásból élnek, kivéve, ha a rossz tanácsért valahogyan megbűnhődnek.

Mi talán nem tudjuk előre, hogy egy döntés butaság-e. A valóság viszont tudja.

Az emberek "magyarázatai" arról, hogy mit csinálnak, csak szavak, történetek, amiket önmaguknak mondanak, nem pedig tudományos igazságok. Ezzel szemben amit csinálnak, az megfogható és mérhető, és ez az, amire valójában figyelnünk kell.

Ami működik, az definíció szerint nem lehet irracionális. Szinte minden általam ismert, az üzletben krónikusan sikertelen emberben megvan ez a mentális blokk, hogy nem jön rá, hogy ha valami hülyeség működik (és pénzt hoz), akkor az nem lehet hülyeség.

A vállalkozók a társadalmunk hősei. Mindannyiunkért buknak.

Bátorságról olvasni nem tesz bátrabbá, ahogy a marhahúsevéstől sem leszel szarvasmarha.

A törvények jönnek-mennek; az etika marad.

Ha valamit úgy tárnak eléd, hogy az jó neked, végül mindig kiderül, hogy nem igazán jó neked, annál inkább az viszont a javaslattevőnek.

Nincs az a reklámmenyiség, ami olyan hiteles lehetne, mint egy őszinte felhasználó.