Nikolaus Lenau

Nikolaus Lenau

(7 idézet)

1802. augusztus 13. — 1850. augusztus 22.
osztrák költő

Figyelés

Hogy az élet
bús torát hogy üljük:
elfüstöljük, elalusszuk
és elhegedüljük.

Még nem hallottam hangod ezelőtt,
Csak gyönyörködtem arcod mosolyában,
És elvesztem szépséged folyamában,
Amint lelkembe tündökölve tör.

Ne távozzék szív soha
szerelmétől messzebb,
mint a rózsát ahova
virulva vihessed.

Múltba hadd nézzen a szem,
a tűnt idő szivünk hadd szántsa mélyre,
a bús jelen így egybeforrva véle
egy sors, egy élet, egy vérség leszen.
A vándor azt, hogy hol kövesse híve,
ha szétágaz ösvénye vadon íve,
úgy jelzi meg, hogy a bejárt utat
zöld ággal hintve, jó irányt mutat.
Így vár, a tűnt küzdők útjára hullva
törött boldogság és sok drága hulla.

Gyönge, késő szülöttek,
az éji rémtől balga, aki retteg!

Az ég arcán egy nehéz gondolat száll,
az a felhő, az a vad és komor;
mint lelkibeteg, kire éji harc vár,
hánykolódik szélben a bokor.

Álltál-e már magadra hagyva, messze,
isten s egy jó szív nélkül puszta-szélben,
ádáz sorsod kezétől megsebezve,
s a dúlt kínt büszke csendben hordva mélyen?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom