Ossian

(111 idézet)

1986-ban alakult magyar zenekar

Figyelés

Sorsod van
ökölbe szorított kezeidben.
A sarokban,
ahová a dolgok most szorítanak.
Ahonnan keresed
a kiutat, és közben csak azt reméled,
egyszer majd jön egy nap,
amikor ezt harc nélkül elérheted.

Néha ad és néha kér,
vagy mindent megígér.
Néha űz és néha vár
az élet ilyen már.

Nincs megoldó egyenlet,
és nincs titkos recept,
vagy biztos elmélet.

Ülök csendben, elmerengve nézek,
holnaptól új erővel dübörög az élet.

Holnaptól minden más, rajtunk múlik minden!
Lehet, csak ámítás, mégis így érzem.
Holnaptól minden más, megfogadtuk százszor,
bennünk a változás, az akarat már lángol.

Állunk csendben kioktatva, tolerancia!
Sokáig csak némán tűrtél, úgy kezdődött, hogy visszaütöttél.
A végén minden a te hibád, nincs toleranciád!
Megértésre nevelnek, arcunkba nevetnek.

Ahányszor látlak, rám köszön az Isten,
hangjából érzem: semmi nincsen ingyen.
Hogyha kell majd, elé állok bátran,
általad én mindig a szebbik arcát láttam.

Ki semmit nem csinál, csak mindent kritizál,
örökös témája a más dolga.
Szavakban hangosak, tetteik nincsenek,
árnyékként kísérik életedet.
Sehogy nem vagy jó, ez nyilvánvaló.

Mi vagyunk a múlt és bennünk a jövő,
a mából születik a holnapi erő.
Messze még a cél, de távol már a rajt.
Mindig volt erő, és talán lesz is majd!

Ha túl sok téma kényes, de kínos a hallgatás.
A türelmem már véges, szétvet a megalkuvás.
Régi jó dolgok miatt tűrni új rosszakat.
Már nem tudsz többet adni, mert feladnád önmagad.

Barátság és szerelem, elmúlnak; hát van ilyen.

Ha nem vállalsz fel célokat,
amik tán fontosak,
egy beváltatlan ígéret,
már más a történet...

Törvény megtörte, mert védte a saját igazát.
Nevét és arcát leírták, a listákról kihúzták.
Most mégis itt van bátran, vállalva önmagát,
és számon kérve a léte minden pillanatát.

Az idő, szelíd szörnyeteg,
számon tart minden ünnepet.
Barát, mégis ellenség,
örökké nem lesz tiéd.
Idő, amíg rájövünk,
az idő egyetlen kincsünk.
Tékozlón bánhatsz vele,
igényt tart létedre.

Sokan csak néznek, de semmit sem látnak,
hisznek és tűrnek, hallgatnak, várnak.
Csapdába zárva, számtalan számla,
süketen, némán a vakvilágba...

Halott virágok,
csendes fohászok.
Nem hozhat békét
a részvét.
Kőtestű angyal
néz fel az égre,
arcán a bánat,
kőszárnyak nem szállnak.

Törékeny kép; tudod, megszoktam rég,
szavaim festik a sorsom színét.
Törékeny kép, amit rajzol egy szó,
néha túl rossz, néha túlontúl jó.

Megöl az élet, hogyha hagyom.
Lovagolunk a szavakon.
Hiába való szó-rodeó,
tettek nélkül semmire sem jó.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom