Paul Georgescu

(45 idézet)

1923. november 7. — 1989. október 15.
román irodalomkritikus, újságíró, író és politikus

Figyelés

Könyvek

A végzet: bizonyos emberi alkat találkozása a történelemmel.

A meg nem értett múlt visszatér.

Az orvosnak talán mindenki másnál inkább a szeme előtt van az emberi léttel együtt járó megrokkanás és nyomorúság mementója, s mindez a nagyon is szemmel látható sebezhetőség fájó keserűségek maradványait ülepíti le a lelkében.

Meztelenül mindannyian egyformák vagyunk, névtelenek és alázatosak.

Az időt nem lehet elmondani, csak az eseményeket.

Jó, ha az embert mindig aggasztják a mások szenvedései, akkor nem kínozza a magáé.

Erkölcstelen dolog átvinni tekintélyünket arról a területről, ahol kiérdemeltük, arra a területre, ahol járatlanok és zöldfülűek vagyunk.

Amikor olyan mélyen belekeveredtünk valakinek az életébe, hogy az ő fenyegetettsége átvirrasztott éjszakáink lidércnyomása lesz - fájdalmas dolog, ha váratlanul és végérvényesen kizárnak bennünket a közelségéből és rokonszenvéből.

A szenvedő ember és orvosa között sajátos, bizonyos tekintetben furcsa viszony alakulhat ki. A kórházi beteg számára az orvos kiváltságos lény, aki annál nagyobb hatalommal rendelkezik, minél nehezebben elviselhető a beteg szenvedése, ő a bizakodás, ő az élet ígérete, komor tekintete a csodatevés tudománya, egyetlen szava reményt nyújt, neki gyónnak meg, bőbeszédűen válaszolva minden kérdésére, előtálalva azt is, amit nem kérdezett, hogy ezzel még ott marasztalják néhány percig, mert ezek a bizakodás percei, amikor a szenvedés is enyhül.

A nagylelkűségnek megvan a maga gőgje: a büszke tudat, hogy másoknak szükségük van ránk - ez némileg igazolja létünket.

A verejték az alacsonyabbrendűség jele.

Ha a vissza nem fordíthatóság dráma, a jóvátehetetlenség tragédia.

A múlt adósságait akkor is ki kell fizetnünk, ha nem mi csináltuk őket, a múlt eltörülhetetlen, a múlt a tudat balszerencséje, de magva is: nincs tudat a múlt jelenléte nélkül.

10

Megszokjuk a lakásunkat, létünk részének tekintjük, az élet aztán másfelé sodor bennünket, otthonunk pedig idegenné válik; múltunk a mögöttünk maradt reményekből, szokásokból, szenvedésekből áll, amelyek halványulnak, de nem tűnnek el, csak majd velünk együtt.

Ahhoz, hogy meg tudj változtatni valamely valóságot, bele kell illeszkedned, okvetlenül.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom