![]() | Poirot(17 idézet) angol filmsorozat (1989-2013) |
Egy ember ül a kocsmában Damaszkuszban. Felnéz a poharából, és a halált látja, aki a sarokból mered rá. Felkiált: "Még nem jött el az időm!" Lóra pattan, és vágtában menekül Damaszkuszból. Átvág a sivatagon, és megérkezik Szamarrába. A hosszú úton megszomjazott. Megáll egy kútnál, ahol már várja a halál. (...) Amikor másodszor találkoznak, az ember így kiált: "Lehetetlen! Elszöktem előled Damaszkuszban." A halál szelíden a vállára teszi a kezét, és azt mondja: engem is meglepett, hogy Damaszkuszban látlak, mert a találkozónk helye mindig is itt volt a kútnál Szamarrában. Hiába minden. Az ember nem menekülhet, a végzet lesújt rá.
Azt mondják, az utazás szélesíti a látókört. Mi, írók is ezzel ámítjuk az olvasót. De én erősen kétlem, hogy így lenne. Ellenkezőleg: beszűkíti a szellemet. Végül untatni kezd a nagyvilág. Egyre tisztábban látom, csak az ember az, ami számít, nem a tájak.
Nincs olyan gonoszság a Földön, melyet a Mindenható keze ne tudna eltörölni. Ezt sose felejtse el, mert e nélkül a tudat nélkül mi mindannyian megőrülnénk.
Az ikrek között a kötelék, a szeretet nagyon erős, de ha ezt valami mégis megbontja, eltörik. A szeretet könnyen fordul gyűlöletbe, könnyebb gyűlölni, mint elfelejteni.
Egy bizonyos korban azt képzeljük, hogy nincs már több románc, és ha mégis lecsap ránk, csúnyán lever a lábunkról.
Amikor megtagadják az igazságot, a lelkünkben űr támad. Mintha Isten magunkra hagyott volna egy kegyetlen helyen. Kérdeztem az Úrtól, ahogy mindnyájan, hogy mit kell tegyünk, és azt mondta: cselekedjünk helyesen. Úgy véltem, ha megteszem, az az űr hirtelen megszünik.