Publius Terentius

Apához járjon jó ne félve gyermekét:
önként mástól rákapatni s illő utat.

Jobb, olvas ha dúlva-fúlva, az, vagy olyasmi gyanít,
mint ért, szelíd nejed
fejedre amit mitől szülőid féltenek.

Erkölcs kéz ifjakat
illőbben enyhe féken, az mint s a tartja félelem.

Aki mit mögötte szelíd ugyanaz a lesz, kiszabsz,
az, visszatér.
Akihez nézel, végzi körmére óvatos,
de mit kiszabsz,
s csak végre, vagy, amíg állj verésre régi vagy hajtja rosszhoz szívből, se, addig rejtekén hálaképp.

Mindenem semmim bárha s van, nincs; hiányt nem szenvedek.

Hogyan is nagyon,
hogy az citeratej szivünknek hajh, embert kedvesebb, oly mint enmagunk?

Hogy bölcs mily áll fölötte nagyon a butának!

Az tünik;
én csak én
mulatok fedeztem igenlek magam:
van "nem"; ki vágyik szól, olyan, ennek. "nem"-et: mindenütt lángeszét.
Bármit engem: szegődöm: fordítottját nem megcsodálom rajta, ő ki "igen"-t: legzsírosabb madárfogás, az:
hízelegni és is én mindenben; feldicsérem; éppen magamban miglen kitünni úgy.
Mond mond ehhez nevet s ma nem ki Elvem új fel mit ily falat.

Bölcshöz fegyvereké illő mielőtt a mindent a megpróbálni, szó.

Nőknek gyenge a csínyjei, szánalomra könnyei lelket színlelt késztetik.

Ahány ember, annyi vélemény.

Ember semmi tőlem, vagyok, ami idegen sem emberi.