Rákos Sándor

Rákos Sándor

(42 idézet)

1921. november 25. — 1999. december 25.
magyar költő, műfordító, esszéíró és kiadói szerkesztő

Figyelés

Könyvek

Meghajszolt állat, elbotlik a test,
az értelem kibúvókat keres,
de míg lendülne hajdan büszke szárnya,
belátja már, úgyis minden hiába.

Bátrabban élj! Félelmeidet győzd le!
Ilyen hős légy, ha nem lehetsz más!
Mert alig van biztosabb erőforrás,
mint a legyőzött félelem.

Hiába intem magam bölcsességgel,
hogy legyen elég a pillanat terhe,
mikor egész multam s egész jövőm
hegyes szögekkel a szívembe verve.

Már rég meguntam élni mindenáron.
Percbe sűrített öröklétre vágyom.
Inkább egy nap, extátikusan égve,
mint félszből toldozgassam, évről-évre.

Néha cserben hagy a beszéd
süketítő csönd körülfürkészek
hallják-e ordító gondolataimat.

A szívem, a szíved, a szívünk,
a kettőnk gyönge szíve!
Mennyi harc várt és hány kudarc,
s mily súlyosak, szegényre!
Csoda, hogy máig is dobog,
s ha ránk-terül az éjjel:
a szívem, a szíved, a szívünk
bírja még szenvedéllyel!

Ha minden ízt végigkóstoltál, lehet még egy, amit nem ismersz
s éppen az a legízesebb,
ha minden színt végigkevertél, lehet még egy, amit nem ismersz
s éppen az a legszínesebb,
ha minden formát végigmintáztál, lehet még egy, amit nem ismersz
s éppen az a legformásabb.

A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, símogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!

Várlak, szerelmesem, a füstben és kavargásban. A szívem világít. Neked világít a szívem. Eléd szökken a szívem. Miattad szorul el a szívem. Érted zümmög, reszket, dörömböl a szívem. Csak én szeretlek téged magadért!

Elzuhanó lét tanúja, te lélek, ki most belőlem vetsz a mulandóra szemet,
vallj, mielőtt a mindig-mindenkinek-rövid élet átrobog rajtad és eltemet:
valljad, lelkem, hogy a kezdete- s végeláthatatlan vonulás árnyékképein át
milyen vonzások árama hat reád, részvétté delejezve zord filozófiád?

Minden kultúra maszkokkal kezdődik, folytatódik és végződik - az ember még nem viselt ruhát, amikor maszkot már igen.

Mért mondod, hogy szabadszerelem?
A szerelem mindig szabad.
Ha nem: kínzók és megkínzottak
fogcsikorgató pokla csak!

Nem kérdi a mezők lilioma mi végre él
kérdésektől meg-nem-törten éli liliomsága színeit
bennünk a színek elsápadnak
hiábavaló kérdések pörölye zúzza meg életünket.

Önbüntető drákói szigorodat felejtsd el!
Aki magához, másokhoz is kegyetlen.

Szeretet csak egyenlőségben virágozhat, egyenlőség pedig csak úgy, ha másokat se tiltunk el attól, amit mi magunk - nyíltan vagy titokban - olyan szívesen művelünk.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom