Ralph Waldo Emerson

Ebben az életben a legtöbb árnyékot az adja, ha saját napfényünk közepén állunk.

A napok úgy jönnek és mennek, akár bebugyolált, lefátyolozott alakok, amelyeket egy távoli, baráti társaság küldött, és semmit nem mondanak. Ám ha nem használjuk fel az ajándékot, amelyet hoznak, csöndben el is viszik.

Egyetlen bűnt nem bocsátunk meg soha egymásnak: a véleménykülönbséget.

A hitünk pillanatokig tart, a bűneink megrögzöttek.

Nincs kikötő.
Nem az sem álom, sem halál;
A halni látszó él.
Szülőházad,
Tavaszidőd barátjai,
Öregember és ifjú lány,
Napi munkád s jutalma
Eltűnnek mind,
Mesévé mállnak,
Megköthetetlenek.

Mindig tedd azt, amit félsz megtenni.

Az utazás a bolondok paradicsoma.

A természet felhő, mely örökké ugyanaz, és sosem ugyanaz.

A természet kerekein nincs rozsda.

Tanuljon meg az ember a maradandóra nézni a változóban és mulandóban; tanulja meg elviselni oly dolgok eltűnését, amelyeket tisztelni megszokott, anélkül hogy tiszteletét elveszítené; tanulja meg, hogy nem azért van itt, hogy alkosson, hanem hogy ő alakuljon.

Többet ér egy a kezünkben, mint kettő a levegőben.

A leghosszabb hullám is gyorsan elvész a tengerben.

Amiben legjelesebb, azt teheti mindenki a legkönnyebben.

Önbizalom a siker első titka.

Az élet árnyékainak nagy részét saját ragyogásunk okozza.