Rejtő Jenő

A hazájáért minden embernek meg kell tenni a magáét.

A sors ellenállhatatlanul sodor bele valami szörnyűségbe.

Ilyen az élet; egyszer lenn, egyszer fenn. És végre is: odafenn már nem fáj semmi.

A tréfát a tragédiától csak az a hajszálnál is semmibb valami választja el, amire mondhatjuk, hogy felfogás dolga.

Amikor a fantázia s az élet találkoznak, különösen eltorzul a valóság arca. Karikatúra születik a házasságukból.

A kutya is megugatja éjszaka a holdat, mégsem sötétedik el tőle az ég...

Kétféle katona van, az egyik, amelyik a fegyelmezettsége révén ér el valamit, a másik, aki az esze miatt.

Az életben naponta előfordul, hogy nem az arra érdemesebbet szeretik.

Az élet nehéz, de meghalni sem könnyű.

Ha rövid az élet, toldd meg egy ballépéssel.

Aki sokáig foglalkozott már tigrisekkel, kígyókkal és oroszlánokkal, az jól ismeri az asszonyok lelkivilágát is.

A halál pillanata olyan, mint a dugó: ügyes ember mindig csak kihúzza valahogy.

Minden barátság alapja az őszinteség. (...) Két ember között mindig ott kezdődik, hogy egymásra bízzák a titkaikat.

Két ember becsületét nem döntheti el egy szituáció, melybe kerültek. Ha jellemesek, akkor úgysem történhet semmi. Ha nincs bennük erkölcsi tisztaság, akkor ennyi kísértés sem kell.

Egy fotográfus (...) egy nagyítólencse szűk látókörén át nézi a világot. És megfigyelhetjük, hogy akik mindent felnagyítanak, azok általában szűk látókörű emberek. A szűk látókörű emberek nagyon keveset tudnak, de azt alaposan. Ezt megfigyelhetjük a compurzárnál. Mennél szűkebbre állítjuk a függönyzár nyílását, annál élesebben mutat az objektív.