Robert Seethaler

Robert Seethaler

(43 idézet)

1966. augusztus 7. —
osztrák színész, forgatókönyvíró és író

Figyelés

Könyvek

Egyvalami azért furcsa: ahogyan hosszabbodnak a napok, egyre rövidebbnek tűnik az élet. Ellentmondás ugyan, de így van. És most kérdem én magától: mit csinálnak az emberek, hogy meghosszabbítsák az életet és lerövidítsék a napokat? Beszélnek. Beszélnek, fecsegnek, hablatyolnak és karattyolnak, gyakorlatilag megállás nélkül. És amikor azt hinnéd néha, hogy most végre nyugi van, teszem azt, a templomban, vagy pláne: a temetőben - hát tessék! -, már megint elkezdi jártatni valaki a beszélőkéjét! Alighanem fönn a mennyben vagy lenn a föld alatt is így lesz: valaki mindig pofázik. De mondok én magának még valamit: az egészből, amit az emberek egész nap összedumálnak, a nagyját rögtön a sutba dobhatjuk! Mert habár mindenki szövegel, gőzük sincs semmiről.

Annyiféle az igazság, mint házon az ablak, ugyanis emberek ülnek mögöttük, akik állítják, hogy láttak vagy hallottak vagy megérezték vagy mindig is tudtak valamit. De ami az egyik szemében bizonyosság, az a másikéban a legnagyobb marhaság, amit a Jóisten a világ teremtésétől kezdve csak látott, és fordítva.

Ahonnét a vagányság jön, onnét a hülyeség se lehet messze.

A rosszindulat egyrészt kíváncsivá, másrészt vakká tesz, az ember csak azt látja, amit látni akar.

A föld az föld, nem oszt, nem szoroz, hol nyugszik az ember.

A halál új életet szül, mondják az emberek. Csakhogy az emberek ostobábbak, mint a legostobább kecske. Én mondom: a halál nem szül semmit! A halál a Hideg Asszony.

Ahol egy öreg meghal, hely nyílik valami újnak.

A sebhelyek olyanok, mint az évek, (...) egyik követi a másikat, és összeadódva tesznek ki egy embert.

Egy embertől meg lehet venni az óráit, el lehet lopni a napjait vagy akár az egész életét is. De senki nem foszthat meg egy embert egyetlen pillanatától sem.

Rohadt dolog ez a meghalás. Az ember egyre kevesebb lesz az idő múltával. Van, akinél gyorsan megy, van, akinél eltart egy darabig. Születésedtől kezdve egymás után elveszítesz valamit: először egy lábujjat, aztán egy kart, először egy fogat, aztán a fogsorodat, először egy emléket, aztán az egész emlékezetedet, és így tovább, mígnem aztán már semmid sincs. A végén bedobják a maradékot egy lyukba, földet lapátolnak rá, és kész.

Ami meghalt, az halott, és kész. Nincsen már utána semmi, Jóisten sincsen. Mert ha volna Jóisten, akkor nem lenne olyan pokolian messze a mennyország!

Egy paraszt élete végéig paraszt marad, soha nem lesz belőle vendéglős.

Végtére is az ember bárhol megtalálhatja a boldogságot.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom