Robert Seethaler

Robert Seethaler

(43 idézet)

1966. augusztus 7. —
osztrák színész, forgatókönyvíró és író

Figyelés

Könyvek

 IdőKedvencHossz

- Mért lesznek szerelmesek az emberek folyton és mindenhol?
- (...) Nem kell megérteni a vizet ahhoz, hogy fejest ugorjunk belé!

Végtére is az ember bárhol megtalálhatja a boldogságot.

A sebhelyek olyanok, mint az évek, (...) egyik követi a másikat, és összeadódva tesznek ki egy embert.

Egy embertől meg lehet venni az óráit, el lehet lopni a napjait vagy akár az egész életét is. De senki nem foszthat meg egy embert egyetlen pillanatától sem.

A mai okok holnap már tegnapi okok lesznek, és legkésőbb holnaputánra már elfelejtődnek.

Ami meghalt, az halott, és kész. Nincsen már utána semmi, Jóisten sincsen. Mert ha volna Jóisten, akkor nem lenne olyan pokolian messze a mennyország!

A föld az föld, nem oszt, nem szoroz, hol nyugszik az ember.

Rohadt dolog ez a meghalás. Az ember egyre kevesebb lesz az idő múltával. Van, akinél gyorsan megy, van, akinél eltart egy darabig. Születésedtől kezdve egymás után elveszítesz valamit: először egy lábujjat, aztán egy kart, először egy fogat, aztán a fogsorodat, először egy emléket, aztán az egész emlékezetedet, és így tovább, mígnem aztán már semmid sincs. A végén bedobják a maradékot egy lyukba, földet lapátolnak rá, és kész.

Egy paraszt élete végéig paraszt marad, soha nem lesz belőle vendéglős.

Szerelembe esni tudvalevőleg egyet jelent azzal, hogy egyszer csak nem ismerjük ki magunkat többé.

A szerelem olyan, mint a futótűz, amelyet se nem akar, se nem tud senki eloltani.

Egyedül jövünk a világra, és egyedül halunk meg. Ám ahhoz a magányhoz képest, amit akkor érzünk, amikor először állunk egy szép nő előtt, a születés és a halál kifejezetten népes társasági eseménynek számít.

A kivárás (...) mindig a legjobb és talán az egyetlen lehetőség arra, hogy sértetlenül megússzuk, amint a nehéz idők elfolynak mellettünk.

Senki se alkalmas a szerelemre, ennek ellenére vagy éppen ezért majdnem mindegyikünket elkapja egyszer!

Annyiféle a szomorúság, ahány órája van az életünknek. És valószínűleg még annál is több. És mindegy, hogy tudod-e, honnét jön ez vagy az a szomorúság. Hozzátartozik az életünkhöz. Ha engem kérdezel, szerintem még az állatok is szomorúak. És talán a fák is. Csak a kövek nem. Azok csak feküsznek, és nem csinálnak semmit. De ki vágyna erre?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom