 | Selye János(22 idézet) |
Miképpen izmaink petyhüdtek lesznek és sorvadásnak indulnak, ha nem használjuk őket, agyunkban is zűrzavar és rendetlenség támad, ha nem foglalkoztatjuk olyasmivel, amit arra érdemesnek tartunk.
Az embernek az elismerés kell; a folytonos bírálat (...) csak a csalódás és hiábavalóság érzetét kelti.
Az életnek az ösztönök és az érzelmek szabnak irányt, de csak az értelem vezette logika képes megítélni, hogy a kijelölt út követéséhez megfelelő eszközöket alkalmazunk-e.
Amíg csak élet lesz a Földön, addig szükségszerűen az önzés marad a viselkedés egyik legfőbb mozgatója; ha ez megszűnik, akkor maga az élet is semmivé lesz.
A tökéletesség nem létezik, de mindenfajta teljesítményből van csúcsteljesítmény; elégedj meg azzal, hogy afelé törekszel.
Még a legszerényebb pályafutás eseményei között is mindig akad olyan, amelyre büszkén emlékezhetünk vissza.
Az emberek nem születtek egyformának, de természetes joguk, hogy egyenlő lehetőségekkel rendelkezzenek. A szabad társadalomban a teljesítmény legyen az előrehaladás mércéje.
Bármilyen módszeresen gyűjtöd is a szeretetet, sohase vesztegesd idődet arra, hogy veszett kutyával barátkozol.
A reménytelen helyzetben levő emberen kevés dolog képes eredményesebben segíteni, mint az, ha megtanítjuk, hogyan használja fel a figyelem elvonásának gyógyító stresszét.
Senkinek sem árt, ha keményen dolgozik azért, amit el akar érni, előbb azonban meg kell győződni arról, hogy valóban fontos-e számunkra a cél, és nyertesként kerülhetünk-e ki a küzdelemből.
A fejlődés csak olyan gondolatokkal érhető el, amelyek nagymértékben különböznek a jelenleg elfogadott gondolatoktól.
A Természet - amely minden tudás forrása - vonakodva válaszol, s csak ha a kísérletezés szabatos nyelvén faggatózunk, mond egy-egy halk "igen"-t vagy "nem"-et. Sose bőbeszédű; helyeslését és tagadását legszívesebben kurta fejbólintással közli velünk.
Szerintem az embernek az a végső célja, hogy kifejezze önmagát, kifejezze oly teljesen, amennyire csak szándékainak megfelelően lehetséges. Keresheti ezt akár a Teremtőhöz, akár a Természethez fűző harmóniában és egyesülésben, de a cél csak akkor jó, ha az egyéniségnek leginkább megfelelő hosszú és rövid távú törekvések, a magvető igyekvő fáradtsága és az arató öröme kiegyensúlyozódnak benne.
A gondolat (...) gyakran éjszaka, az ágyban születik meg; minthogy azonban a gondolat létrejötte nem jár fájdalommal, sokszor nem ébredünk fel eléggé, hogy keményen megragadjuk és a tudatba emeljük, mielőtt visszacsúszik a tudattalanba.