Simone Weil

A nagylelkűség legritkább, legtisztább formája a figyelem.

Egy nagyon szép nő könnyen elhiszi tükörképének, hogy ez ő. A csúnya nő tudja, hogy ez nem ő.

A világ labirintus, és a labirintus nyílása nem más, mint a világ szépsége.

A világnak most zseniális szentekre van szüksége, mint egy pestissel sújtott városnak orvosokra.

Ha emlékezünk, tanulunk a történelemből, hogy hasonló katasztrófa ne következhessen be soha többé. De csak akkor tanulunk a történelemből, ha visszautasítjuk a hamisítást.

Csak két szeg elég átható ahhoz, hogy lelkünkbe hatoljon: a szerencsétlenség és a szépség.

A szeretet nem vigasz - a szeretet fény.

Ahogy jótettünkben az a rossz, amit számon tartunk, úgy bűneinkben az a jó, amit tudatosan megszenvedünk belőle.

Amennyire riasztó a szerencsétlenség látványa, oly egyeduralkodóan szép annak igazi művészi kifejezése.

A szenvedés bölccsé tesz.

Minden tudás forrása a szenvedés.

A szépség a véletlennek és a jónak egymásra találása.

Lehetetlen megbocsátani annak, aki rosszat tett nekünk, ha ez a rossz lealacsonyít. Arra kell gondolnunk, hogy nem alacsonyított le, hanem fölfedte valóságos helyünket.

A szép magában foglalja a pillanatnyi lét és az örökkévalóság egységét.

Tisztulni annyi, mint elválasztani egymástól a jót és a kívánságot.