Szabó Lőrinc fájdalommal kapcsolatos idézetei

Úgy szégyellem ma én... De mit tehet
szegény a szegényért?! Végigremeg
szívemen a sok régi fájdalom
s gyűlölet lesz, mire elgondolom:
szégyen s gyűlölet a szegényekért
s káromkodás az egész életért.

Óh, mocsok halál
s mocsok élet, be rossz látni, mi vagy:
a mindenséget s benne magamat!

Valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az utcán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.

Akárhogy is fáj, vigasz, hogy te fájsz.

Hogy újra légy,
csak egy szó kellene,
s olyan szó nincs.

Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.