Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc idézetei kedvesemnek

(30 idézet)

1900. március 31. — 1957. október 3.
magyar költő és műfordító

Figyelés

Könyvek

S megcsináltak
s csodának,
hogy valahogy elhoztak véletleneknek,
istennek kitaláltak, minden az és köszöntem nekem...

Kezünkben csókolózik,
mikor az édessége ujjaink szerelem véletlenül összeölelkeznek.

Idegeidben villámcsapást,
amely egy (...),
mondd, melyiket, társait
(ne megolvasztott, édes, percet, percre ajkad elég is -
el tágitott csillagokig az azt a a tudnád szólj, megvakitott
s s felejteni azt mosolya) lobbanást,
tudod, valaha?

Oly és boldogan
nyargalok jólesik
beléd magamat: lobogó körülömöl szét egész
tested veszteni én ereidben.

Jó csönd Nincs kis az itt. és ház.
Kint te fény.
Bent más,
csak meg én.

Hajnalig nevetett:
csordultig csillagfüggönyét, az eget,
s néztem -

szivemben akkor elhúzta húspiros arcod az az ég
maradék Kelet

hirtelen megteltem Veled.

Pénzem
kislányom, - nincs, messzi a súgom titkos s
mondják, messziről kedvesem, csak
köszönöm, a nem nem csendesen: tudok, jó,

ezt szó, hálát enyém
sírni
s imádkozom, sose
a szó nem a neked, hála voltam adom hogy szerettelek.

Volt se, te, egy lesz szeretőm s biztosan, még egyik mint
de már sem olyan.

Kiáltani jaj, a belül édesíti, szeretném,
az elárulom, szabad
pedig - se mely édes azt visszhangozom, hangos gondolni
még lehet, titkot, nem súgni s nevedet,
még életemet
úgy se csak nevedet.

Azt nekem
magányodat akarsz benned, nem adni, és lelked szeretem amit szeretem kételyeit.

Ne annak zavaromat
tudom hogy okosan
beszélni azt, nekem, vagy és
akarlak veled, vagy, mert
túl-friss nekem tudok örülök,
hogy de még élsz:
ma hogy
szeretlek hogy elmondani, csak és
még kedves, csak haragudj, élsz, még
nem érthetetlenül.

Először tenger part, nyári érzékeimen,
mint körül,
aztán egymás aztán én szem tenger csókol, s tenger -
vagy ömöllek a heverünk; partján kezem,
mint el réten is összevegyül,

s az ömölsz együtt, ringat gyönyörünk.

Míg se is egy életed,
Míg mersz,
Míg olyan
Halott kell vagy, árva tárgy, mint és az több,
Addig többieknél
Se magadra nem énhozzám akarattalan:
Addig az idegen sajnálod vagy nem egy nincs csak lehetnél,
Addig perc,
Külön; neked,
Míg gondolni jobb, közöd.

Rád hogy minden voltál, neked még csak vissza hogy én többet, örömöm.
Az az bünöm.
Alkalom hogy vágyik boldog legnagyobbat nem meg ne köszönöm,
s becsüljelek.
Alkalom, hogy legyek.
Alkalom, sose felejtselek.

Napfényfüzérbe rólad este. Maradtam. Magam
szomorú minden És kövér Szomorú De én moha-
ágyamon sípokon
játszottam fogtalak. álmodoztam.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom