Szakonyi Károly

(22 idézet)

1931. október 26. —
Kossuth-díjas író

Figyelés

Könyvek

Az emberek igazságtalanul ítélnek, de azzal nem szabad törődni, nem lehetünk kicsinyhitűek a mások sekélyes vélekedései miatt.

Az a fontos, hogy az ember szabad legyen. Márpedig hogyan lehet szabad? Ha elveit az egzisztenciális érdekei fölé helyezi. Mert ha ragaszkodik az anyagi vagy másfajta előnyökhöz, vége.

Soha nem szabad beletörődni abba, ami nem jó. Soha!

Az ember nem szívesen ül otthon egyedül, magányosan, ha tudja, hogy elmehetne ahhoz, akit szeret.

Az emberismeretet megadja a sors, az önismerethez nem árt némi segítség.

Az ember (...) bajt okoz, de gyógyítani is képes a bajt; s éppoly esendő: motyogós, pösze, vaksi, mint bármely más teremtmény, de szívében őrzi a költészetet is.

Az író a szövegében legyen jelen, ez a legfontosabb. Ha jelen van, a színész kitalálja mindazt, amit még el akar mondani neki az író utólag.

Az ember a saját ügyében mindig nehezebben dönt, mint a máséban. Pedig nem jó, hogy nem ítélkezik, amikor ítélkezni kell!

Egy remekmű éppen azért remekmű, mert tanulságai nem rekednek meg az időben.

Mindent elő lehet teremteni, ha kell, ha az ember akarja. Ha valakiben van vállalkozó kedv! Semmit sem lehet az égből várni!

Minden ember megérdemli a jót is, rosszat is.

Az élet nem arra való ám, hogy végigkínlódjuk, hanem hogy kihasználjuk!

Az ember mindenhová elér, mindent kikutat. Ott akar lenni mindenhol. Hegyen, tengeren, lakatlan szigeten, az űrben a csillagok között. Most már felszállnak a Holdra. De azért, ha kinn ülsz a küszöbön, a sötétedő ég alatt, mégiscsak azt érzed, hogy kicsiny vagy, parányi, semmiség.

Eleinte elég volt, ha láttuk egymást. Elegendő volt egy óra, akár csak egy röpke óra, hogy érezzük a boldogságot. S bármily hosszú ideig voltunk is távol egymástól, soha nem aggódtunk, hogy mi lehet a másikkal. Léteztünk egymás tudatában. Ez elég volt. Erősek voltunk, sérthetetlenek. Együtt és külön, külön... A boldogság a dolgok kezdetében van.

Soha nem hittem volna, hogy az ember valakit ennyire megszerethet. Hány lány volt, istenem, hány lány, asszony, különböző városokban. Hosszabb, rövidebb ideig. Futó kalandok, néhány hónapos szerelmek. Beléjük bolondultam, tetszettek (...), de mindig ott tudtam hagyni őket. Jött egy másik, egy kívánatosabb, kéznél volt... nem csináltam belőle gondot. Örültem, ha találkoztam velük, de soha nem vesztettem el egészen a fejem. Kiválasztottam őket, elejtettem őket. Szép, sima ügyek voltak. Soha nem hittem volna, hogy valakit ennyire... Talán azért, mert ő választott ki engem. Ezt mindig éreztem, hogy ő választott ki engem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom