Szakonyi Károly

(28 idézet)

1931. október 26. —
Kossuth-díjas író

Figyelés

Könyvek

Amíg valaki hisz abban, hogy érdemes, fontos egy gombostűfejnyi lyukacskát kijavítani egy festményen, addig állni fog a világ, élni fog az ember - a festő szenvedélyének, de a restaurátor hivatásos bizodalmának is köszönhetően.

A család mindennek az alapja, és ahogy a családok élnek, úgy él a nemzet is. Ezért leghelyesebb, ha a szülők, a gyerekek és a rokonok szemet hunynak egymás tettei fölött, és elhallgatják mindazt, ami viszályt szítana. Ugyanis a családnak mindenképpen fenn kell maradnia, mert a magány az ember legnagyobb ellensége.

A művész, az alkotó, még ha teljesen szkeptikus, lemondó is, hisz a jövőben, különben nem hozna létre műveket. A legpesszimistább fajta is úgy érzi, hogy élményeit tovább kell adni, nemcsak kortársainak, de az utána következő nemzedékeknek is. Mi más lenne ez, mint ösztönös bizalom a jövőben? !

Világnak hátat fordító csak azért lehet valaki, mert a többi húzza az igát.

A kalitka ugyan rabság, ezek a szegény párák foglyok, csakhogy ők nem tudnak erről! Nem ismernek nagyobb szabadságot a kalitka négyszögénél, mert ott születtek; az ő világuk ez a fénylő rácsokkal bezárt tér!

A festőt megbabonázzák a világ alakzatai, tónusai; az emberi test, az emberi arc. S akkor csak azzal törődik, hogy mindazt, ami érzékeit rabul ejtette, más dimenzióban kifejezze.

Az emberek igazságtalanul ítélnek, de azzal nem szabad törődni, nem lehetünk kicsinyhitűek a mások sekélyes vélekedései miatt.

Az a fontos, hogy az ember szabad legyen. Márpedig hogyan lehet szabad? Ha elveit az egzisztenciális érdekei fölé helyezi. Mert ha ragaszkodik az anyagi vagy másfajta előnyökhöz, vége.

Soha nem szabad beletörődni abba, ami nem jó. Soha!

Az ember nem szívesen ül otthon egyedül, magányosan, ha tudja, hogy elmehetne ahhoz, akit szeret.

Az emberismeretet megadja a sors, az önismerethez nem árt némi segítség.

Az ember (...) bajt okoz, de gyógyítani is képes a bajt; s éppoly esendő: motyogós, pösze, vaksi, mint bármely más teremtmény, de szívében őrzi a költészetet is.

Az író a szövegében legyen jelen, ez a legfontosabb. Ha jelen van, a színész kitalálja mindazt, amit még el akar mondani neki az író utólag.

Az ember a saját ügyében mindig nehezebben dönt, mint a máséban. Pedig nem jó, hogy nem ítélkezik, amikor ítélkezni kell!

Egy remekmű éppen azért remekmű, mert tanulságai nem rekednek meg az időben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom