Száraz Miklós György

Száraz Miklós György

(79 idézet)

1958. május 19. —
József Attila-díjas író

Figyelés

Könyvek

Egy írónak kevés dolog tesz rosszabbat, mint állandóan írók között lenni.

Amit modern sportnak neveznek, azt nagyobb önbecsapásnak tartom, mint tükörbe nézni.

Inkább vállalok egy idegeskedéssel, szorongással teli életet olyan ember mellett, akit szeretek, mint a tunya gondtalanságot, körítve a langyos érzelem kihűlt krumlipüréjével.

Csak a gyerek hiszi azt, hogy minden, amit ismer, megmásíthatatlanul összetartozik, hogy nem is lehetne másként, és hogy minden úgy marad.

Olyat kell vezetővé emelni, aki hajlandó másokra is tekintettel lenni. Csakhogy jólelkű ember alkalmatlan a hatalomra. A hatalom megtartásához kemény szívre és hideg fejre van szükség.

Miért tiszteljem az erényes embert, ha érdemei a társadalom érdemei? A gazember bizonyos értelemben tiszteletreméltóbb, hiszen tudja, hogy az egész társadalommal száll szembe, míg az erényes számít a megbecsülésre és a vele járó előnyökre. A gazemberséghez több erkölcsi bátorság kell, mint az erényes élethez.

Diktatúrában csak a diktátornak van joga gazembernek lenni, a demokráciában viszont mindenki szabadon lophat, akinek hivatal adatott.

A szerelmes ember a legönzőbb istenteremtése. Nem a párját szereti, hanem önmagát. Képes volna-e megérteni bármelyik szerelmes - aki szerelméért állítólag semmi áldozatot nem sokall -, hogy az imádott lény számára előnyösebb volna a vetélytársa? Vajon akad olyan, aki ezt felismerve félreáll? Ha a szerelem valóban a másik ember szeretete volna, azonos volna a lemondással.

Az ember a természetellenest teszi meg erénynek, s szégyelli azt, ami természetes. Hogyan szerethetünk valakit földöntúli szerelemmel, mikor tudjuk, hogy szakadatlanul működő bélrendszerrel rendelkezik? A szerelem tárgya, amint a tyúkszemét metéli! Ha a megvadult szerelmesnek rendszeresen végig kellene néznie titokban, hogy mit csinál imádottja, amikor egyedül hiszi magát, ugyan meddig tartana a szerelme? Férfi és nő: ennyi az egész. A többi sallang, cifraság.

Vannak városok, amelyek mindörökre becsomagolt dobozok maradnak, megoldatlan rejtélyek, még az állhatatos utazók sem fejthetik fel titkaikat, mert meg sem érzik azokat. Az ilyen városokat senki sem értheti meg igazán, csak akik a falai közt születtek.

A forradalom tüzének antibakteriális, fertőtlenítő hatása van.

Senki sem szabad, csak a bolondok.

Goethe írja: "Szürke minden teória, ám az élet aranyfája zöld." A politika fordítva működik. Ott mindig a teória csodálatos. Boldogságot ígér, örömteli, értelmes életet, igazságot. Aztán a megvalósításban, a való életben minden megfakul, kegyetlenné, értelmetlenné, igazságtalanná lesz.

Az aranykor csak röpke pillanat, és az erőszak újra meg újra felülkerekedik. Mert nemesedni lassú, nehéz folyamat. Ütni, ölni, rombolni könnyű. Gyors és visszafordíthatatlan. Az ember sorsa a szenvedés. Olyan sajátja a kín, mint az elemző esze és a logikája. Az a tapasztalatom, hogy az erőszak végül minden rendszerben okot talál arra, hogy beavatkozhasson.

Az ember kötődik. Tájakhoz, ősökhöz, anyanyelvhez, tárgyakhoz, emlékekhez, hagyományhoz. Ez a kötődés át- meg átszövi érzelmi életünket, meghatározza értelmi fejlődésünket. Csakhogy az ember szabadulni is akar. Gonosz és terhes emlékektől, elvásott és megkopott tárgyaktól, nyűgös hagyományoktól. Elszakadni az ősök követelőző árnyaitól, menekülni unt tájak szűk börtönéből. Egyszerre érezzük a szülőföld vonzását és a távolságok nosztalgiáját.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ