Táncakadémia

(20 idézet)

ausztrál drámasorozat (2010-2013)

Figyelés

Sosem az volt a cél, hogy beteljesüljön az álom, hanem hogy legyen, és az töltsön be mindent.

Egy változás sok mindent hoz magával. Lehet olyan kis fordulópont, amit észre sem veszünk, de megváltoztat mindent. Váratlanul, hatalmas mértékben, véglegesen megváltoztat minket, és abban az apró másodpercben, amikor eldobod a kockát, ami nem arra gurul, amerre te szeretnéd, amikor a jövőd egy vékony szálon függ, akkor könyörögnél, alkudoznál, remélnél, imádkoznál, fenyegetőznél, harcolnál vagy feladnád!? Ez az a helyzet, ahol felismered, hogy mire vagy képes.

Sose becsülje le az első szerelem hatalmát!

Az igaz barátoknál mindegy, mennyi ideig leszel távol, és az sem számít, hányszor lökitek el egymástól a másikat, úgy is ott leszel, amikor szükség van rád.

A legjobb mód a vadonban a túlélésre, ha megpróbálsz belesimulni a környezetedbe. Van, aki páncélt épít maga köré, amin nem lehet áttörni, mások tüskéket növesztenek, remélve, hogy mindenkit elijesztenek, de időnként az a legjobb túlélési technika, ha elfogadjuk, hogy nem mindenki az ellenségünk.

Teljesen mindegy, hogy véletlennek indult, vagy balszerencsének, vagy sorsnak. A különbség a minden és a semmi között mindig azon múlik, hogy ha ez lett volna, ha az lett volna.

Azt sem tudom, hogy kapok levegőt, amióta ő elment. Legszívesebben rúgkapálnék és sikítanék és visszatartanám a lélegzetemet. Bármit megadnék, hogy kitöltsem ezt a rettenetes űrt, de leginkább azt szeretném, ha nem kellene búcsúzkodni. Hát nem teszem. Csak megköszönöm, hogy ismerhettem őt. Nem kellenek a búcsúszavak, ha örökké emlékezünk valakire.

Ahhoz, hogy az ember jó vesztes legyen, jól kell tudnia színlelni, hogy nem csalódott.

A helyzet az, hogy ha nem tudod, honnan jöttél, tele vagy kérdésekkel. A viselkedésedről, a hibáidról, még arról is, amiben jó vagy. Mert nem tudod, hogy olyasvalakitől örökölted, akit nem is ismersz, vagy tényleg a sajátod.

Az ember azt hiszi, hogy egy meghatározott pillanatban válik felnőtté. Pedig ezerféle ilyen pillanat van. És ha bekövetkeznek, onnan már nincs visszaút.

Van úgy, hogy az embernek nincs mit mondania, és már csak egyedül akar maradni. És az egyetlen, akiről szívesen hallana valamit, nem jelentkezik.

Talán az a legnehezebb része a másikhoz való kötődésnek, ha el kell engednünk. És csak remélhetjük, hogy valaha visszatér hozzánk.

Az álmok bonyolultak. El is felejtettem, hogy a boldogság a mozaiknak csak az egyharmada. Néha olyan gyorsan rohanok az álmaim után, hogy kihagyok olyan mellékutakat, amelyek új és meglepő helyekre vezetnek. Pedig ez nem jelenti, hogy feladom az álmaimat. Nélkülük el is vesznék. Mert nincs annál csodálatosabb, amikor az egyikre rátalálsz, és egy pillanatra úgy érzed, sikerült. És az a pillanat tökéletes lesz.

A boldogság kulcsa az, ha van mit tennünk. Ha szeretünk valamit, és van miről álmodnunk.

Sosem értékelek semmit, amíg el nem veszítem, aztán meg annyira kezd hiányozni, hogy beleőrülök. Sajnos, habár ismerjük a negatív tulajdonságainkat, fogalmunk sincs, hogyan küzdjük le őket.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ