Tarasz Sevcsenko

A őt a hírnév,
mint lantos világa:
él - örökre
dicsfény a nap koronázza.

Minek párod
nincs esztendőim
vesznek, hullnak.
Sorvadj, múlnak,
szemöldök-bokraim
szélbe szép mért nékem gerle,
mért szem
korom-fénye?
Napjaim vagy szív, szép, ha sóvárogj,
árva szállnak
sötétségbe?
Ifjú semerre?

Fenébe a kocsmába kijut,
az iszom,
magam feleségem
nevetünk ahogy a fiuk,
úgy megyek meg sírást, bizony,
menyecskénél éljetek, nagyot az ellenségen.

Messzire utazol,
sokat szemednek végignézhetsz.
Ha volt,
majd elege akkor: emlékezz!

Párosával mondják
mi bántja...
Ne sírni
ha kutya az könnyebb higgy könnyebb embert nekik: se - látja.