Tari Annamária

Tari Annamária

(77 idézet)

pszichológus és pszichoterapeuta

Figyelés

Könyvek

Ma már szinte kötelező felismerés kellene hogy legyen a saját felelősségünk tudata, ami elengedhetetlen a céljaink eléréséhez. Aki az egész életét annak szenteli, hogy az életéről szóló titkos vágyait őrizgetve, boldogtalan módon bolyong, olyan úton jár, ahol állandóan azt érzékelheti, "ellenséges" terepen nincs biztonsága, és bölcsebbnek látszik a kivárás stratégiája, és az önigazolások gyártása.

Aki folyton a "megmentőre" vár, mint királylány a várbörtönben, majdnem mindig egyedül marad, mert mindenkinek a saját életét kell élnie, azért kell felelősséget vállalnia.

Amikor elveszítjük a szerelmünket, az valójában fájdalmas pszichológiai folyamat, mert nemcsak őt kell elengedni, hanem a hozzá fűződő fantáziákat, vágyakat és reményeket.

Kényelmetlen dolog lehet a másik személyt szembesíteni a gondolatainkkal és érzéseinkkel, de ez az emocionális rizikó az, amely közelebb hoz minket egymáshoz.

Minthogy senki nem Superman, bárki követhet el hibákat és ballépéseket. Azonban nem mindegy, hogy körmondatokban magyarázza el magának, miért is volt szükségszerű mindent mozzanat, avagy egyszerűen azt mondja: "Na. Hát ez most nem működött. Okulnom kell belőle!"

Nem szabad félni attól, hogy a védelmünkbe vegyünk valakit, akit épp a sárba rántanak. Ehhez nem kell feltétlenül hősnek lenni, csak olyan személyiségnek, aki képes a tévedései elismerésére, nem fél az önkritikától és az aktuális csoportharagtól.

Szülőként muszáj tudnia mindenkinek, hogy mi a valódi érzelmi helyzet abban a lakásban, amelyhez mindenki táskájában ott a lakáskulcs.

Ha az emberi lények abbahagynák az utánzást, a kultúra eltűnne.

Az emberek eddig még sosem jutottak ennyi információhoz, mint most, de ennek ellenére nem mondható el, hogy tájékozottabbak lennének. A forráskritika hiánya és a kiélezett verseny oda vezet, hogy nem az számít, igaz-e egy történet, hanem hogy érdekes-e.

Senki nem tudja kitörölni az életéből mindazt, amin átment, de képessé válhat arra, hogy uralja érzéseit annak érdekében, hogy nyugalma, komfortérzése megmaradjon.

Ahogy a kisgyerek próbálja markolni az összes elérhető játékot, de ha még egyet felvesz, már potyog ki a kezéből kettő másik, úgy igyekeznek a felnőttek is mindent birtokolni, mert a kivárás és a kielégülés utáni vágy harcában az utóbbi győz.

Annak ellenére, hogy sosem látott méreteket ölt a média egészségnevelési üzeneteinek hulláma, a realitásban a betegségek maszkolását és a prevenció elégtelenségét látjuk mindenütt.

Az ember árucikké vált, önmagát adja el mindennap, és az értékcsökkenést nem tolerálja a fogyasztói társadalom. Mindenki pótolható, nincsenek kizárólagos prioritások.

Amikor az élet nehézségei megnőnek, akkor - logikusan - pont egymáson kellene segíteni. Jóval nagyobb szükség lenne a kölcsönös segítségre, empátiára és összefogásra. És mégis, azt látjuk, hogy ehelyett az egyéni érdekek és nárcisztikus érzelmek erősödnek fel, még a "jó" emberek esetében is.

Amikor azt érezzük, hogy a "többiek" ilyenek és olyanok, akkor ne felejtsük el, ehhez mi is hozzátesszük a magunkét, bármennyire is megnyugtató arra gondolni, hogy csak ártatlan szereplői vagyunk egy kiszámíthatatlan történetnek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom