Tisza Kata

(87 idézet)

1980. augusztus 30. —
író és költő

Figyelés

Könyvek

Kikoptattad magad
belőlem
mint mosógép
a csőfarmert.

Már ajtót se hagytam nyitva
elgyászoltalak
s veled együtt
azt a magamat
aki az ajtót még nyitva hagyta.

Verset írni a kádban reggel
este a félhomályban táncra kelni
délben sétálni a réten
ez lehetne az élet
de helyette
meg kell halni
napi kétszer
és háromszor
támadni fel
hogy mégiscsak
a nap végére
vezessen az élet eggyel.

Jobb lesz
ha felkészülsz
ha apró mentőöveket
magadra kötözöl
menet közben
zuhanás esetére
mert amikor majd
a leginkább elszédülsz
amikor már nagyon
fájni fog az esés
akkor senki
senki sem fog odanézni.

Arról álmodozott
hogy egy nap
majd felszáll
és a villamoson
találkozni fog
azzal akivel
kézenfogva sétálni tud
szabadon a Duna-parton
de a villamosok
nem bírnak el
csak százévente egy
ilyen pillanatot.

Nincs bennem boldogság
de van bennem élet
van bennem esély
mi boldogsággá nőhet.

Vannak szerelmek
amikben
kimegy belőled
az élet
elfogy a véred
napról napra
egyre örömtelenebb leszel
és nem érted
ha ez szerelem
miért haldokolsz tőle
eljön hát a nap
amikor tenni kell
egy nyelvi különbséget
mit nevezünk szerelemnek
és mit mérgezésnek.

Bennem jársz
a nappallal is
meg az éjszakával
a két kezemmel gyomlált
virágágyással
vállamra omló
érintetlen hajammal
a sárgán vágyakozó
késő villamossal.

Már azt hittem vége
már azt hittem sosem
én már nem kelek többé
életre
de aztán
lement két nyár
két nyár gyász
két év árvaság
álltam a menzán
leesett a villám
és aki rátalált
az lett a hazám.

Egyetlen ember
egyetlen csókja
felülírja
a rettenetet
mindazt amit
el kellett viselned
egyetlen ember
egyetlen karja
alattad és fölötted
ki úgy fél
ki úgy szeret
ki úgy szárnyal
ahogyan te.

Amikor átöleltél
akkor ismertem fel
hogy nem voltam ölelve
eddig még sosem.

Vattacukor hajamban őrzöm a szagodat
viszem hordozom át a városon egész nap
és látlak minden villamosablakban.

Szépen őszülsz kedvesem
ráncaid is békések szelídek
ha simogatom
nem rándulnak össze
kisimulnak a tenyeremben
szeretem nézni ahogy öregszel
felemel hogy még mindig mellettem
tudom hogy én is azt teszem
s ha rád nézek tudom
hogy én is szépen.

Nem tudok létezni. Nem tudok aludni, hónapok óta. De ébren lenni se vagyok képes. Nehezemre esik a levegővétel. Nem tudok enni, folyamatos hányinger kínoz. Dolgozni se tudok. Rettenetesen fáj a fejem.  A nyakam. Az ízületeim. A gyomrom. Dobog a fülem. Nincs kedvem semmihez, nem érdekel semmi. Nem látok kiutat. Nem akarom folytatni. Nem vagyok hajlandó, se képes több halálra. Rettenetes már a levegőtlensége a tömegmagánynak.

A vég hosszú folyamat, ám a végső vég egyetlen pillanat, ahonnan már nincs visszaszámlálás. Bármeddig tartó vívódás előzi is meg, ez az egyetlen pillanat kegyetlen fájdalmat okozva magába tömöríti az éveket. (...) Meg kell tanulni elengedni azt, ami nem a mienk. Aztán megkeresem a heppiendet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom